Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

116 Perjogi Döntvénytár. már orvos volt akkor, amikor felperes az elmegyógyító-iniézetben tartatott; ilyen megállapítás azonban a harmadbírósági alapperbeli ítéletben nem foglaltatik; sőt ellenkezőleg, olt ugyan nincs kifejezetten kimondva, hogy dr. A. B. abban az időben nem volt orvos, de az alapper egész anyagából, magának dr. A. Bélának az alapperbeli harmadbírósági ítéletben felhívott tanúvallomásából és az alapperbeli elsőbírósági ítélet tartalmából kitűnik, hogy dr. A. B. akkor orvos nem volt, tehát az alapperbeli harmadbírósági ítélet hozatalakor a kir. Kúria az alappernek előtte fekvő adataiból tudatában volt annak a körülménynek, hogy dr. A. B. a szóban levő időben nem volt orvos és az ellenkező feltevésre még csak következtetést sem enged az a körülmény, hogy dr. A. B. tanú az alapperbeli harmadbírósági ítéletben («Dr.») «doktor»-ként van megnevezve, mert az illető e címet az 1912. évi május hó 11. napján történt doktorrá avatásával megszerezvén, tanukénti kihallgatásakor már ilyenként szerepelt és a harmadbírósági ítéletben — felavatása után — már e személyi adatával kellett őt megnevezni. Ha tehát az alapperben a harmadbíróság annak kétségtelen tudatában, hogy dr. A. B. a szóbanforgó időben orvos nem volt, a felperes ujjficama kezelésének szakszerűtlenségét meg nem állapította, ennek mindenesetre az volt az oka, hogy dr. A. B. orvosi voltának akkori hiányára súlyt nem helyezett, ebből pedig az következik, hogy a felperes állal perújítási keresetéhez A) 1. alatt csatolt, már az alapper adataiból kitűnő körülményre' vonatkozó bizonyíték nem vonatkozik lényegileg a per tárgyára, e szerint pedig az nem alkalmas az alapperbeli jogi döntés megváltoztatására, mihez képest annak alapján az 1881 : LIX. tc. 69. §. 2. pontja szerint a felperes perújítási keresetének helyt adni nem lehet. Ami az A) 2. alatti vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszteri rendeletet illeti, az mint a Magyarországi Rendeletek Tárának 1902. évi folyama 229. lapján 36. folyószám alatt közzétett jogszabály nem tekinthető új bizonyítéknak, mert a közzététel folytán a jogszolgáltató közegek előtt ismertnek tartandó, azért az nem szolgálhat perújítás alapjául. Ezekből folyik, hogy a fellebbezési bíróság a perújításnak az A) 1. és A) 2. alattiak alapján való megengedésével az 1881. évi LIX. tc. 69. §-ának 2. pontjában foglalt jogszabályt megsértette; miért is alperes felülvizsgálati kérelmének a Pp. 543. §-a alapján a rendelkező rész szerint hely adatott és a teljesen pervesztes perújító felperes a Pp 543., 508. és 425. §-ok alapján az alperesnek okozott elsőbírósági, fellebbezési és felülvizsgálati költség megfizetésére köteleztetett.