Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. III. kötet (Budapest, 1918)

Perjogi Döntvénytár. 93 az ügyre vonatkozó oly tényeket állított, amelyek nyílvánvalólag valótlanok és hogy bizonyítékokra nyílvánvalólag alaptalanul hivatkozott. S minthogy nem mutatta ki, hogy ügyfele őt erre utasította, a Pp. 222. §-a alapján meg kellett őt büntetni. (1916 május 25. P. IV. 499/1916. sz.) A kir. Kúria: Az alperes képviselője által benyújtott, fellebbezésnek nevezett beadványt felfolyamodásnak tekinti s mint ilyennek helyt nem ad. Indokok: Az alperes képviselője részéről s egyedül ennek nevében előterjesztett beadványban sérelmezett bírságot a kir. tábla mint fellebbezési bíróság az alperesi képviselő ellen a Pp. 222. §-a alapján elsőfoktílag szabta ki és pedig a perben előtte és általa felvett bizonyítás után hozott ítéletében, aminthogy azt ezúttal más határozattal és máskor nem is szabhatta ki; mert csak az ítélet hozatalakor mérlegelhette és állapíthatta meg, hogy .a bírság kiszabásának ama teltétele tényleg fennforog, hogy az alperesi védelemként valótlan tény lett állítva és erre nyílvánvalólag alaptalanul történt hivatkozás a foganatosított tanúbizonyításra, ez a mérlegelés és megállapítás pedig csupán az ítéletben történhetik meg. A fellebbezési bíróság ítélete ellen a felek felülvizsgálati kérelemmel nem éltek s azt csak a bírság kiszabására vonatkozó részében az alperesi képviselő ((fellebbezésnek)) jelzett beadványában tartja sérelmesnek. Nincsen olyan törvényes rendelkezés, amely a Pp. 222. §-a alapján elsőfokúlag kiszabott bírságra vonatkozó jogorvoslattól a peres tél képviselőjét elzárná s ezt a Pp. szelleme sem zárja ki, miért is az alperesi képviselő jogosan veheti igénybe a jogorvoslatot és kérdéses csak az lehet, hogy ez a jogorvoslat a fennforgó esetben perjogilag minek minősíttessék? E részben irányadó, hogy az ítéletnek célja és feladata a felek közötti jogvitának az eldöntése. Ami ezenkívül foglaltatik az ítéletben, az nem tárgya, hanem olyan mellékrendelkezés, amely az ítélet szempontja alá akkor sem eshetik, ha a pervitel menete miatt ítélet keretében, alakjában jelenik meg, s így az benső természete szerint bírálandó el. A bírság kiszabása sem igazi tárgya az ítéletnek, ha tehát az az eljárás menete miatt ítéletben is történik, az és a reávonatkozó rendelkezés nem veszti el benső jogi természetét, az tehát nem eshetik az ítélet szempontja alá, hanem megtartja ítéleten kívül levő határozat jellegét; s ez nem enyészik el csupán amiatt, hogy eljárási szükségesség miatt — mint kisebb és kevesebb a nagyobban és többen — ítélet alakjában nyert kifejezést (jelent meg). Ennélfogva az e rendelkezésre (mely nem tárgya az ítéletnek) vonatkozó jogorvoslat sem lehet azonos az