Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

Perjogi Döntvénytár. 3 is önállóan kötnek fuvarozási ügyleteket, azonban az egyes állomások ezen ügyletek kötésében a m. á. v.-nak mint központi igazgatással bíró, tehát egésznek és egységesnek tekintendő ipari vállalatnak elválaszthatatlan szerveiként jelentkeznek, mint ilyenek tehát az egységes kereskedelmi vállalattól elkülönítve nem is képzelhetők. Ezekhez képest a magyar államvasutaknak állomásai alperes telepének vagy fióktelepének fogalma alá egyáltalán nem vonhatók, minélfogva azon az alapon, hogy a kereset tárgyául szolgáló fuvarozási ügylet az alperes máramarosszigeti vasúti állomásán köttetett, a Pp. 28. §-át alkalmazni és a máramarosszigeti kir. törvényszék illetékességét megállapítani nem lehetett. * * = V. ö. Perjogi Dtár II. 2. sz. 4. A Pp. b3í. §. második bekezdésében említett költségben való marasztalás azonnal mondandó ki; és ily végzés ellen felfolyamodásnak van helye. (Debreceni kir. tábla 1915. máj. 31 P. II. 2174. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár I. k. 38. I., 84., 87. II. 219. (2) 220. III. 248. II. és 361. II. sz. 5. Az a megállapodás, hogy pervesztés esetére az ügyvéd az ügyféltől díjazást nem követelhet, írásbafoglalás nélkül is érvényes, még pedig tekintet nélkül arra, hogy ily lemondás fegyelmi vétségnek minősül. (Marosvásárhelyi kir. tábla 1914. G. 194. sz.) = Helyes álláspont, melv megfelel a Kúria és a budapesti kir. tábla újabb állandó gyakorlatának — V. ö. Döntvénytár III. f. XX. 72., XXI. 119., XXV. 68. sz., Dtár IV. f. IV. 220., V. 62. sz., Magánjogi Dtár I. 119. és VIII. 248. sz.. Kúria 1417/1914. és 1841 1914. sz. Lásd az ü. rdts. 54. § min. ind. és Löw Tibor, Jogt. Közi. 1914. 9. sz. 1*