Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. II. kötet (Budapest, 1917)

Perjogi Döntvénytár. 28 meg, az ilyen okirat a Ppé. 67. §-a értelmében a kiállítása idejében fennállott jog szerint őt megillető bizonyító erőt akkor is megtartja, ha az a teljes bizonyító erejű magánokiratokra nézve a Pp,-ben megszabott alakszerűségeknek nem is felel meg. Tévesen hivatkozik tehát az elsőbíróság a járásbírósági hatáskör kikötése érvényességének elbírálásánál az 1893 : XVIII. tc. 1. §-ának szabályaira. De tévesen hivatkozik a Pp. 45. §-ára is, mert e szakasz rendelkezése csak az illetékesség, de nem a hatáskör kikötésére vonatkozik. Mindazonáltal helyben kellett hagyni az elsőbíróság ítéletét a következő okokból. A Pp. \. §. 2. a) pontja értelmében a járásbíróság hatáskörébe azok a magánjogi perek tartoznak, melyekben a járásbíróság hatásköre az ott meghatározott alakban ki van kötve. A kikötés szerződést feltételez, vagyis szükséges, hogy mindkét fél egyező akarattal alávesse magát a hatáskörnek, vagy ha a kifejezett alávetés csak egyik fél részéről történt, a másik fél cselekményeiből lehessen következtetni arra, hogy a maga részéről ő is aláveti magát a járásbíróság hatáskörének. De az A) alatt csatolt három rendbeli nyilatkozatban egyedül az alperes vetette alá magát a járásbírósági hatáskörnek, felperes azonban nem, ennélfogva alperes nem tehetne kifogást, ha ő a járásbíróság előtt pereltetnék, de felperes nem kötelezhető arra, hogy a magára nézve ki nem kötött bíróság előtt indítsa keresetét; mert abból a magatartásából, hogy a pert nem a járásbíróság előtt indította, következik, hogy hallgatagon sem vetette alá magát e bíróság hatáskörének. Az A) alatti okiratban toglalt kikötés tehát felperest nem kötelezvén, a pergátló kifogás elvetése indokolt. A sikertelen fellebbezési eljárás költségében alperest a Pp. 508. és ol9. §-ai értelmében kellett marasztalni. * * = Ad I.: Perjogi Dtár I. k. 220. sz. — Ad II.: Perjogi Dtár I. k. 220., 383., 425. sz. — Ad III.: Perjogi Dtár I. k. 220, 361., 425. sz. —Ud IV.: Perjogi Dtár I. k. 393., 408., 415. sz. — Ad. V.: A jogerőre emelkedés bevárása felesleges volt, mert felülvizsgálatnak nem volt helye. (Pp. 522. §.) 27. Ha a kereset anőtartásrav irányulónak van címezve, de tartalma szerint a női különvagyon