Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXVI. kötet (Budapest, 1935)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 27 ban alkalmazott tisztviselők szolgálati járandóságait az 1927 : V. tcikk 49. §-a öt csoportba osztja, ú. m. 1. az állami tisztviselők fizetésével egyenlő összegű alapilletmény, 2. ezen alapilletménynek legfeljebb 50 %-át tevő külön illetmény (pctilletmény), 3. néhány vezető tisztviselő részére a szükség és méltányosság mértékéhez képest engedélyezhető, de a nyugdíjba be nem számítható költségátalány (képviseleti átalány), 4. utiátalány és a külön megbízás alapján a hivatali helyiségen kívül végzett munkálatokért a végzett munka arányában engedélyezett átalányösszegek és 5, az egyszersmindenkorra járó jutalmak és segélyek. A kérdés az, hogy a 3. csoportban (a 49. § 4. bekezdésében) említett költségátalány (képviseleti átalány) az alkalmazottak kereseti adója alapjába tartozik-e. Az adókötelezettség kérdését a K. H. Ö. 16. §-ának 2. bekezdése alapján az dönti el, hogy ez a költségátalány (képviseleti átalány) olyan szolgálati járandóságnak minősíthető-e, amely meghatározott hivatali illetőleg szolgálati kiadással van egybekötve? Erre a kérdésre pedig igennel kell válaszolni, mert az 1927 : V. tc. 49. §-ának 4. bekezdésében foglalt rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy az átalányt a város néhány vezető tisztviselője — tehát elsősorban a polgármester és helyettese — azon költségek fedezése céljából kapja, amelyek a szolgálati viszonyból folyó képviseleti teendők ellátásával kapcsolatban felmerülnek. A vezető tisztviselők reprezentálása szolgálati viszonyból eredő kötelesség — tehát a reprezentálással felmerült költség hivatali, illetőleg szolgálati kiadás. A vezető tisztviselők költségátalánya meghatározott hivatali kiadással van összekötve, mert az átalánynak a törvény szavaiban kifejezett célja az, hogy a város vezető tisztviselői ebből a járandóságból fedezzék azokat a kiadásokat, amelyek a város képviselete alkalmával esetről-esetre felmerülnek, amely kiadások megtérítését tehát a képviselő jogosan igényelheti és amely kiadások átalány hiányában esetről-esetre volnának a képviselő részére megtérítendők. A törvény expressis verbis megállapítja, hogy ez az átalány nem fizetés, hanem a képviselet, a reprezentálás költségeinek a megtérítése. Ez az átalány tehát terhelt járandóság, mert a törvény szavai szerint «költség» fedezésére szolgál, éspedig olyan költségek fedezésére, amelyek meghatározott hivatali teendő, a «képviselet» ellátása alkalmával szükségképpen felmerülnek. Ez az átalány tehát a K. H. Ö. 16. §-ának 2. bekezdése szerint nem tartozik a kereseti adó alapjába. A képviseleti átalány az 1927 : Y. tc. 49. §-ának 4. bekezdése szerint «a szükség» és «a méltányosság* mértékéhez képest