Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

40 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. egyesség (örökségfelosztás elkülönítés) alapján tényleg kapott értékeknek összehasonlítása alapján döntendő aztán el az, hogy egyik vagy másik örökös, az örökösödésen kívüli jogszerzési címen, értéktöbblethez jutott-e? Ennélfogva ha az örökösödés alapja a törvény, akkor a törvényes osztályrész, ha pedig a végrendelet, vagy örökösödési szerződés, akkor az azok szerint járó örökrész értéke az iránj^adó, s amint törvényes örökösödés esetén nem lehet tekintettel lenni arra az értékre, ami az öröklés jogcíme szempontjából félre tett végrendelet vagy örökösödési szerződés alapján jutott volna, éppen úgy, megfordítva : a végrendeleten vagy örökösödési szerződésen alapuló örökösödés esetében, nem jöhet számításba az az érték, ami törvénjr szerint járt volna. Önként értetődik azonban, hogy lehet vegyes jogcímű örökösödés is, s ilyenkor a vegyes jogcímen járó örökrész értéke hasonlítandó össze, az osztályos egyesség alapján tényleg kapott értékkel. 50. Közös öröklés esetén, ha több örökös közösen jut az örökség, vagy annak egy része birtokába, az után az örökség, vagy annak része után járó illetéket az abból részesülő örökösök egyetemleges kötelezettséggel tartoznak megfizetni. (Közigazgatási bíróság 183. sz. jogegységi megállapodás.) Indokok: Az 1920 : XXXIV- tc. 21. § 3. bekezdése világosan intézkedik az iránt, hogy ha több személy közösen jut valamely dolog birtokába, az ettől a dologtól járó illetékért egyetemlegesen felelősek. Az örökösökre nézve nincs ettől eltérő intézkedés, tehát kétségtelen, hogy ha ők közösen jutnak az örökség tárgyát képező dolgok birtokába, akkor a közösen birtokukba jutott dolgoktól járó illetékért egyetemlegesen felelősek. Ezzel nem áll ellentétben ugyanezen § 1. bekezdésének az a rendelkezése, hogy az öröklési és ezzel kapcsolatos ingatlan vagyonátruházási illeték fizetésére a szerző fél köteles. Mert ez a bekezdés az illeték fizetésére köteles személyt míg a 3. bekezdés több személy esetére, azok kötelezettségének a módját kívánja meghatározni. A két rendelkezés tehát nem ellentétes, hanem a kötelezettség alanyát és módját együttesen meghatározó. De nem ad jogalapot ellenkező álláspont elfogadására az 1920 : XXXIV. tc. 87. § 1. bekezdésének az a rendelkezése sem,