Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1934)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 35 gyarapítja, hogy az alkalmazottak szolgálatképtelenség esetére való biztosításával felmerül, adómentes. És ugyancsak adómentes üzleti kiadásnak kell minó'síteni azt az alapszabály-, vagy szerzó'désszerű hozzájárulást a vállalat mérlegében ki nem mutatott nyugdíjalaphoz is, amely alap nem egyedül a vállalat alkalmazottainak, hanem több munkaadó alkalmazottainak közös nyugdíjalapja, de amely nyugdíjalapból a hozzájárulást teljesítő vállalat alkalmazottai is szolgálatképtelenség esetére ellátásban részesülni jogosítva vannak, mert ezzel a hozzájárulás célját tekintve, teljesen azonos jellegű azzal a biztosítási díjjal, amelyet a vállalat alkalmazottaiért valamely biztosító intézetnek fizet, amely hozzájárulás tehát üzleti kiadás jellegével bír és mint ilyen a 13. § értelmében a mérlegszerű nyereséghez hozzáadandó tételt nem képez. Ha tehát a községi (városi) vállalat alkalmazottainak külön nyugdíjalapja nincsen, hanem a község (város) alkalmazottaival közös nyugdíjalapjuk van, akkor a vállalat által ebbe a közös és ezért a vállalat mérlegében is ki nem mutatott nyugdíjalapba helyezett összegek adómentesek, mert a vállalat alkalmazottairól szolgálatképtelenség esetére való gondoskodással kapcsolatos kiadásokat a T. H. Ö. 13. §-ának 4. pontja szerint adóköteles ajándéknak minó'síteni nem szabad. 45. Házgondnoki teendőket díjazásért teljesítő egyént, ezeknek a teendőknek ellátásáért megillető díja általános kereseti adó alá esik, kivéve ha igazolást nyer az, hogy a felek közt erre nézve szolgálati vagy munkabéri viszony forog fenn. (Közigazgatási bíróság 178. sz. jogegységi megállapodás.) Indokok : Annak a kérdésnek eldöntése, hogy a házgondnokok e minőségben kapott díjai után általános kereseti adó vagy alkalmazottak kereseti adója alá vonassanak-e, attól függ, hogy a felek között egyszerű megbízási, avagy pedig szolgálati vagy munkabéri jogviszony forog-e fenn? Minthogy a két jogviszony egymáshoz nagyon közel áll, azért annak eldöntése, hogy melyik forog fenn, a felek megállapodásának gyakran az azt irányító akaratának is teljes ismeretét teszi szükségessé, s így az tulaj donkép minden egyes esetben csak külön bírálható el. Ezért a kérdésre általánosan alkalmazható szabályt vagy elvet felállítani nem is lehet. Azonban a gyakorlatból merített tapasztalat szerint a 3*