Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

Közigazgatási és Pénzügyi jogi Döntvénytúr. 61 az új kivetés elrendeléséről a vállalatot a pénzügyi hatóság mikor értesítette, a felterjesztett iratok alapján nem volt megállapítható. Ez az értesítése azonban semmi esetre sem történhetett meg a miniszteri rendelet iktatása, vagyis 1929. évi július hó 3-a előtt. Az 1926. évi társulati és tantiémadó kivetésére vonatkozó fizetési meghagyás a felterjesztett iratoknál lévő vét bizonyít vány szerint október hó 30-án kézbesíttetett. A vétbizonyítványon az évszám megjelölve nincsen, de miután a fizetési meghagyás 1926. évi augusztus hó 31-én kelt és ugyancsak 1926. évi szeptember hó 15-én kiadványoztatott, beigazoltnak kell venni panaszosnak azon állítását, hogy az új adókivetés elrendeléséről szóló értesítés a helytelen kivetésre vonatkozó fizetési meghagyás kézbesítésétől számított második év eltelte után adatott ki, vagyis hogy a fizetési meghagyás 1926. évi október hó 30-án kézbesíttetett. Az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 29. §-a alapján új adókivetést a 29. § 2. bekezdése szerint csak a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított második év végéig szabad elrendelni, vagyis a jelen esetben az 1926. évi október hó 80-án történi kézbesítést követő második év, az 1928. év végéig és miután az új adókivetés elrendelése 1928. évi június hó 25-én, vagyis a fentírt határidő eltelte után történt, a pótkivetés során előírt különbözetek törlését el kellett rendelni. Nem helytálló a panasszal megtámadott határozatnak azon indokolása, hogy jelen esetben a pótkivetés az adóköteles vállalat mulasztása és szándékos megrövidítésre irányuló cselekménye folytán a vállalat önfeljelentése alapján történt, a különbözet tehát a 29. §-ban megállapított két éven túl is jogosan íratott elő. Nem helytálló azért, mert a 29. § 1. bekezdése szerint a 29. § alapján új adókivetést csak abban az esetben szabad elrendelni, ha adócsalás miatt a büntetőeljárás megindításának vagy jövedéki kihágási eljárásnak helye nincsen. A pénzügyigazgatóság 7787/1928. számú jelentése szerint is az adó megrövidítésére irányuló szándék fennforgása kétségtelenül bebizonyítottnak nem tekinthető és ezen az alapon kérte a pénzügyigazgatóság a pénzügyminisztert arra, hogy amennyiben az adócsalás vétségének elkövetését beigazoltnak nem látná, az új adókivetést a 29. § alapján rendelje el. A pótkivetés tehát nem jövedéki vizsgálat során történt, hanem a felhívott H. (X 29. §-a alapján rendeltetett el a fizetési meghagyás kézbesítését követő második év eltelte után.