Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1933)

16 Közigazf/atási és Pénzügyijogi Döntvénytár. szabályozzák azt a kérdést, hogy az adóköteles nyereségadóalap) megállapítása céljából mely tételeket kell a mérleg egyenlegéhez hozzáadni, illetve abból levonni. Ezekben a szakaszokban nincs olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné azt, hogy a nyereség-veszteségszámlában nyereségként elszámolt 13.240,000 papírkorona árfolyamkülönbözetet a mérlegszerű nyereségből levonják. Továbbá nincs olyan jogszabály sem, amely módot adna arra, hogy a közgyűlés által jóváhagyott mérleg és nyereség-veszteségszámla kizárólag az adóztatás céljára helyes* bíttessék. Az említett árfolyamkülönbözetnek az 1924. évi üzleteredményből való kihasítása különben azért sem lenne indokolt, mert panaszos — a számadási rend helyreállítása végett — ezt az összeget az 1925. évi nyereség-veszteségszámlába tehertételként is beállította és ezzel az 1925. évi üzleteredményt csökkentette. Ebből kifolyólag a pénzügyigazgatóság 35,245/1927. számú határozattal az 1926. évi társulati adót törölte. E szerint a kiegyenlítés már megtörtént olyan módon, hogy az említett tételt az 1926. évi adóalapból kihasították. 30. Az előkészítő iratra megállapított illetéket kell leróni az olyan beadvány után. amelyet a bíróság előkészítő iratnak minősített. (Közigazgatási bíróság 7379/1928. P. sz.) Indokok : Az illetékkiszabás alapjául panaszosnak két beadványa szolgált. Az egjikben, amelyet 8. sorszám alatt adott be, arra kért engedélyt, hogy a felperesnek tárgyaláson kívül beadott iratára újabb (harmadik) előkészítő iratot adhasson be. A másik, kérvénynek címzett iratot szintén tárgyaláson kívül nyújtotta be 9. sorszám alatt, bár az előbb említett beadványban kért engedélyt a bíróság nem adta meg. A kir. törvényszék ezt az iratot előkészítő iratnak minősítette, mint ilyent az 1925 : VIII. tc. 4. §-a alapján visszautasította és egyúttal a panaszost felhívta a hiányzó bélyegjegyeknek kitűzött határidő alatti pótlására. Ennek a felhívásnak a panaszos nem felelt meg. Ebből az ügyállásból nyilvánvaló, hogy a 8. sorszám alatti kérést előkészítő iratnak nem lehet tekinteni. Abban csupán újabb előkészítő irat benyújtására kért engedélyt a panaszos, de az ügy érdemét illetően semmi tényállást vagy kérelmet nem terjesztett elő. Az tehát az 1914 : XLIII. tc. 1. §-ának