Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 63 A 15. § 3. bekezdése kimondja, hogy az illetékkötelezettség keletkezésére az a körülmény, hogy a visszterhes ingatlanvagyonátruházási jogügylet felfüggesztő vagy bontó feltételhez, vagy időhatárhoz van kötve, befolyással nincs. A 16. § a haszonélvezettel terhelt vagyon öröklése és ajándékozása esetén akként rendelkezik, hogy a kincstárnak az illetékkiszabásához való joga a 13. §-ban, illetve az ajándékozásnál, megfelelően a 14. §-ban meghatározott időben nyílik ugyan meg, az illetéket azonban csak a haszonélvezet megszűntekor kell megfizetni. A fél kérelmére tehát a befizetés felfüggeszthető, de ha a haszonélvezet megszűnése előtt a fél önként befizeti az illetéket, visszatérítésének helye nincs (16. § 2. b)). Ez a szabály tehát kifejezetten és csakis az öröklés és ajándékozásra vonatkozik, és olyan rendelkezést sem e szakasz, sem a törvény nem tartalmaz, amely e jogelvet a haszonélvezettel terhelt ingatlan visszterhes megszerzése esetére is kiterjesztené. A 17. § a feltételes és elhalasztott szerzéseknél elsősorban a 79. és 90. §-ban felsorolt esetekre hivatkozással, de azon kijelentése folytán, hogy általában, tehát e két eseten túlmenő általános érvénnyel mondja ki, de csakis azt, hogy a felfüggesztő feltételtől függő vagyonátruházásoktól az illetéket csak a feltétel bekövetkezésekor kell megfizetni. A 79. § feltételes vagy elhalasztott örökség vagy hagyomány megszerzése, a 90. § feltételes és elhalasztott ajándékozás illeték esetét szabályozza, e két eset szabálya a visszterhes vagyonátruházás eseteit nem érinti. A 17. § általános jellegű szabályát a feltételes vétellel kapcsolatosan a 101. § részletezi. Ennek 2. bekezdése csakis felfüggesztő feltételtől függő adás-vételnél engedi meg a feltétel bekövetkeztéig a fél kérelmére az illeték befizetésének függőbentartását. A fentiekkel szemben nem tartalmaz, amint nem is tartalmazhat ellentétes rendelkezést a felmerült esetben hivatkozott 40,000/1921. P. M. sz. Utasítás 6. §-a sem. Megvizsgálásra csak a 17. § 1. bekezdés végső mondatának értelme szorul. Ez úgy szól : «A haszonélvezet megszűnése előtt önként befizetett illeték visszatérítésének helye nincs.» A szöveg szószerinti ismétlése a 16. § 2. bek.-nek, figyelmen kívül hagyva, hogy a 16. § a haszonélvezettel terhelt vagyon öröklése és ajándékozásáról szól, a 17. § pedig felirata és főszabálya szerint is a feltételes és elhalasztott szerzésekről. A 17. § általánosságban kétségtelenül a visszterhes vagyonátruházásra is vonatkozik lényegében akként, hogy a szabályt a 101. § részletezi. A helyes jogmagyarázatnak értelemszerűnek