Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 49 zási illeték az 1920 : XXXIV. tc. 17. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően csak ezen időpontban volt fizetendő. Erre való tekintettel s mert az illeték még ezen időpontot megelőzően, 1924. évi május 6-án befizettetett, a rendelkező rész értelmében kellett határozni. 63. A városi ingatlan vagyonátruházási illeték az ingatlan átszállása — s nem a tulajdonjog bekebelezése — idejében érvényes szabályok szerint fizetendő. (Közigazgatási bíróság 5432/1929. P. sz.) 64. Bontó feltétel mellett kötött ajándékozási szerződés. (Közigazgatási bíróság 11;524/1929. P. sz.) Indokok : A panaszosok — após és vő — között olyan szerződés keletkezett, amellyel K. B. egy házastelek életfogytig tartó haszonélvezeti jogát ellenszolgáltatás nélkül átruházta F. Gy.-ra, de azzal a bontó feltétellel, hogy ha utóbbi a házat bármi okból elhagyja, a szerződés hatályát veszti. A szerződés szerint F. Gy csak a ház felerészének lépett birtokába azonnal, de telekkönyvi jogot szerzett az egész ingatlan haszonélvezetére. E szerződés alapján történt a V. 1321/1927. t. sz. kiszabás 48 P ajándékozási és 36 P ingyenes vagyonátruházási illeték, összesen 84 P összegben. Ezt az összeget F. Gy. megfizette. A szerződésben megállapított bontó ok bekövetkezett, F. Gy. a házat elhagyta s ezzel a szerződés hatálya megszűnt. Ezért a felek újabb szerződést kötöttek, abban K. B. visszavonta az ajándékozást, ezzel megszüntették az F. Gy. életfogytig tartó haszonélvezeti jogát, s ez újabb szerződés alapján a telekkönyvi hatóság törölte is azt. Ezután a szerződés után történt az ajándékozási illeték kiszabása 120 P összegben. A m. kir. pénzügyigazgatóság megtámadott határozatában mind az utóbbi illeték törlésére, mind az előbbi illeték visszafizetésére vonatkozó kérelmet az 1920 : XXXIV. tc. 67. § 5. pontjára hivatkozva utasította el, mert az első szerződés foganatba ment s ennélfogva a második önálló ajándékozás. Ez a jogi felfogás nem helytálló. A most idézett törvényhely ugyanis, világos szövegezése szerint, csak a visszterhes ingatlanvagyonátruházásra vonatkozó jogügyletekre alkalmazható, itt pedig ajándékozásról, tehát vissztehernélküli ingatlanvagyonátruházási jogügyletről van szó, mégpedig haszonélvezeti jogot adó jogügyletről. Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. XXIII. 4