Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1932)
Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 33 így az épületeknél is a beszerzési árnál, illetőleg az építési költségnél lényegesen alacsonyabb volt, ha tehát a vállalat az 1925. évi 7000/P. M. számú rendeletnek, illetőleg a K. T. 28. §-ának megfelelően értékelte házát, akkor az a megnyitó mérlegben nem a beszerzési áron, hanem azzal az értékkel van feltüntetve, amellyel a megnyitó mérleg készítésekor tényleg bírt és miután ez az érték a beszerzési értéknél alacsonyabb volt, az épület későbbi eladásakor egy látszólagos nyereség mutatkozik, amely a felhívott H. Ö. 43. §-ának 2. bekezdése szerint adó alá nem vonható. Ha azonban a vállalat a megnyitó mérleget megelőző záró mérlegében házát már nem a beszerzési áron, hanem alacsonyabb értékben értékelte, vagyis a két érték (a beszerzési ár és a mérlegszerű érték) között mutatkozó különbözetet adózás szempontjából már elszámolta, akkor a látszólagos nyereség mérvének a megállapításánál nem lehet a beszerzési árat figyelembe venni, hanem csakis a megnyitó mérleget megelőző záró mérlegben feltüntetett értéket és adózás szempontjából ezt kell beszerzési árnak tekinteni, mert ellenkező esetben a beszerzési ár és a megnyitó mérleget megelőző záró mérlegben feltüntetett érték közötti különbözet erejéig kétszeres adómentesítés történnék. Ez pedig nem lehetett a 43. § 2. bekezdésében foglalt rendelkezésnek a célja, amely rendelkezés egy rendkívül helyzetre szól és ezért ezen rendelkezés magyarázatánál tehát ezen rendkívüli helyzet körülményeit is mérlegelni kell, amely mér^ legelésnél a rendelkezés célját figyelmen kívül hagyni nem szabad. A rendkívüli helyzet a megnyitó mérleg és az ezt megelőző záró mérleg vagyontárgyainak értékelésénél követett különböző elvek folytán adódik, tehát az ezen rendkívüli helyzet folytán keletkező aránytalanságok megszüntetése is csak olymódon történhet meg, ha e két mérleg értékelésénél mutatkozó különbözőségek kiküszöbölésére törekszik, amit pedig csak úgy érhetünk el, ha a két mérleg értékelését hasonlítjuk össze és nem megyünk vissza korábbi mérlegekre abban az esetben, amelyben a beszerzési ár a későbbi értékelések folytán már megváltozott, mert hiszen ebben az esetben ezek az eltérések adózás szempontjából már figyelembe vétettek. Ezért helytálló a H. Ö. 43. § 2. bekezdéséhez fűzött utasítás 14. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy abban az esetben, ha az épület a megnyitó mérleget megelőző utolsó záró mérlegben nagyobb értékkel szerepel, mint a megnyitó mérlegben, akkor a megnyitó mérleget megelőző záró mérlegbe beállított értéket kell beszerzési árnak tekinteni. És megfelel ez a rendelkezés a 43. § 2. bekezdésében foglalt rendelkezés fentírt céljának. Nem helytálló tehát panaszosnak azon állítása, hogy Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. XXIII. 3