Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1930)

34 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. pénzben kifizetné ; amely utóbbi esetben készpénzben kifizetett kiadás üzleti jellegét megtagadni nem is lehetne. Az ilyen tartalékot tehát a ház értékcsökkenésére létesített tartaléknak kell minősíteni, tekintet nélkül a tartalék elnevezésére. Minthogy pedig az épületek, gépek stb. elhasználása által előállott értékcsökkenés pótlására a-vállalat a T. H. Ö. 14. §. 1. bekezdés 3. pontja értelmében adómentesen létesíthet tartalékot és minthogy ennek mellőzésével a mérleg veszteséggel zárul, a rendelkező rész szerint kellett határozni. 50. Aki a kiszabás alapjául szolgált ítélettel költségben egyáltalán nem marasztaltatott, a feljegyzett illetékekkel sem egészben, sem részben nem terhelhető. (Közigazgatási bíróság 26,111/1926. P. sz.) Indokok : A rendelkező rész értelmében kellett határozni, mert az 1924. évi 68,600. P. M. sz. rendelet 38. §-ának 2. pontja alapján a házassági bontóperben az ítéleti illetéket is kötelezőleg bélyegjegyekkel kell leróni s így abban a kérdésben, hogy azzal a panaszos terhelhető-e vagy sem, az 1914: XLIII. tc.-nek nem a megtámadott határozatban idézett 55. §-a, hanem annak 79. §-a az irányadó. Ennek 4. bekezdése szerint pedig a feljegyzésre jogosult fél ellenfele csak az esetben tartozik a feljegyzéssel élő felet terhelő illetékeket, mégpedig egészben megfizetni, ha a költségben vagy annak egy részében marasztaltatott. A panaszos a kiszabás alapjául szolgált ítélettel költségben egyáltalán nem marasztaltatott, tehát a feljegyzett illetékekkel sem egészben, sem részben nem terhelhető. 51. Azon a címen, hogy részvények beszerzési ára a zárómérlegben feltüntetett értéknél magasabb volt, nem lehet a nyereségből levonást eszközölni. (Közigazgatási bíróság 6915/1928. P. sz.) Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy a tárcájában lévő értékpapírok értékelésénél könyvelési művelettel elért vagyonszaporulatot megadóztatták. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. Az 1927. évi 400/P. M. számú H. Ö. 133. §-ának 14. pontja azokat a határokat állapítja meg, amelyeken alól a vállalat a tárcájában lévő értékeket a társulati adó szempontjából nem értékelheti. A vállalatnak természetesen joga van ezeknél magasabb értékeket is kimutatni, azonban törvényes rendelkezés