Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1930)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár? 17 A szóbanforgó, a vonatkozó telekkönyvi iratoknál-fekvő törlési engedéllyel annak tartalmából kitűnően 100 millió kor. áruhitelbiztosítéki tőke és járulék erejéig bekebelezett zálogjog törlése engedtetett meg. Minthogy pedig a hitel biztosítására adott jelzálog magában véve a jogot nyerő fél javára a jogot adó ellenében tartozást meg nlm állapít: a szobatiorgó törLsi engedély miután nyugtát nem foglal magában, nem sorozható azok közé a törlési nyilatkozatok közé, amelyek a fentebb idézett rendelkezések értelmében másodfokozatú illeték alá esnek. Ebből az okból a panaszos részvénytársaságnak azt a védekezését, hogy illetéklerovási kötelezettségének az 1 P 60 fi 11. állandó okirati illeték lerovásával eleget tett, helytállónak el-, ismerni és a rendelkező rész értelmében kellett határozni. 22. Szabad rendelkezés alá került helyiségek után fizetett közüzemi pótlék a nyers bérjövedelemhez számítando- (Közigazgatási bíróság 12,492/1928. P. sz.) Indokok: Panaszosok azt kifogásolják, hogy a szabad rendelkezés alá eső üzleti helyiségek után a bérlők által közüzemi pótlék címén fizetett összegeket a házadó alapjából nem vonták le. A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. Az 1926. évi 5200/M. E. számú kormányrendelet 11. §-a szerint az üzlethelyiségek bérlői a háztulajdonost terhelő közüzemi költségek megtérítése fejében Budapesten az alapbér 5%-át tartoztak a béren felül fizetni. A kormányrendelet hatálya a 3. §. szerint nem terjed ki azokra az épületekre vagy épületrészekre, amelyekre a tulajdonost szabad rendelkezési jog illeti meg, ezen épületek vagy épületrészek bérlői tehát a lakásrendelet alapján közüzemi költségek megtérítése címén a háztulajdonos részére fizetést teljesíteni nem tartoznak. Az 1927. évi 8888/M. E. számú kormányrendelet 2. §-a 1927. november 1-től kezdődőleg városokban az üzleti célokra használt helviségeket a lakásügyi korlátozások alól felszabadította. Budapesten tehát az üzleti helyiségek bérlőitől a háztulajdonos 1927 november 1-én a közüzemi költségek megtérítését az 1926. évi 5200/M. E. számú kormányrendelet alapján nem követelhette és ha a bérlőtől mégis ilyen címen teljesítést követelt, úgy azt csak a bérlő és bérbeadó között szabadon létrejött megegyezés alapján a helyiség használatának ellenszolgáltatása fejében követelhette. Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. XXI. I 2