Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1930)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 11. Az özvegyi életjáradék ületékezésével kapcsolatban az ez után fizetendő adók és illetékek elvállalása az örökösök részéről hagyatéki adósságnak nem tekinthető, tehát figyelembe teherként az örökösök javára: nem vehető. — Hagyatéki terhek elfogadásának megtagadása tételr öl-tét el re megokolandó. (Közigazgatási biióság 4295/1928. P. sz.) Indokok : Nem lehetett a panasznak egészben helyet adnij mert alapfellebbezéseikben a panaszosok a kiszabás időelőttiáége címén kifogást nem emeltek s így az első kiszabás időpontja érvényesnek tekintendő és mert az özvegy terhére változatlanul évi 24.000 aranykoronában megállapított életjáradék után az illeték évenkénti kiszabásának helye nincs és mert az özvegy javára az életjáradék erejéig a zálogjog bekebeleztetvén, ez után a bejegyzési illeték kirovásának annálinkább is helye volt, mert az ez irányban elrendelt bizonyítási eljárás során beszerzett adatok igazolása szerint e zálogjog bejegyzésétől járó illeték ez ideig sem a sárvári, sem a vasvári, sem pedig a nagyatádi adóhivatalok egyike részéről sem szabatott ki es mert az özvegyi életjáradék ületékezésével kapcsolatban az ezután fizetendő adók és illetékek elvállalása az örökösök részéről tulajdonképpeni hagyatéki adósságnak nem tekinthető, tehát figyelembe teherként az örökösök javára annál kevésbbé vehető, mert amennyiben figyelembe vétetnék, azt az özvegyi járadékát emelő tényezőként is figyelembe kellene venni, ezáltal pedig csak kiegyenlítődés, tehát a kiszabásnál is előforduló helyzet következnék be, vagyis ugyannyival növekednék az özvegy életjáradékának értéke, amennyivel csökkene az örökösök örökségének értéke, továbbá, mert a panaszosok az özvegynek a végrendeletben említett 14,000 koronás követelésének fennállását felhívás dacára hitelt érdemlően nem igazolták, holott e követelésnek az örökhagyó 1924-ben bekövetkezett elhalálozásakor való fennállásának igazolására a 10 évvel korábban, 1914. évi július hónap 26-án kelt végrendelet természetesen el nem fogadható. Ki kellett azonban mondani, hogy az illetékalapok aranykoronára való átszámításánál nem az 1925. évi 4600. P. M. számú rendelet 7. §-ában megjelölt 14,500-as, hanem az 1924. évi december hónap 22-én foganatosított első kiszabás alkalmával saámításba vett 17,000-es átszámítási kulcs alkalmazandó és pedig egyrészről azért, mert a jogorvoslati eljárás során eszközölt helyesbítés mindig az alapkiszabás időpontjában érvényes