Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 79 vált és a ((földszinti lakás használhatósága céljából ideiglenesen a földszintet deszkával)) befedette, vagyis a földszinti falak éppen maradtak. Az 1923. évi január hó 31-én foganatosított szemle alkalmával felvett és panaszos által is aláírt jegyzőkönyv is igazolja, hogy a régi földszinti alapfalak részbeni meghagyásával, vagyis ófalak felhasználásával ((teljesen új emelet)) létesíttetett. Nem lehet tehát azt állítani, hogy panaszos az eljárás folyamán a rendkívüli házadómentesség megadásánál döntő tényállásra nézve a pénzüuyigazgatóságot félrevezette volna és a vonatkozó határozat ezen okból anyagilag helytelen volna. Ha pedig a mentesség engedélyezésére vonatkozó határozat anyagilag helyes és a panaszossal szemben anyagilag is jogerőre emelkedett, a rendkívüli házadómentesség megadása reá nézve olyan jogszerzést jelent, amelyet visszavonni nem lehet, mert az eljárás szabályszerű volt és panaszost semmiféle félrevezetési cselekedet nem terheli. 106. A zálogolás szempontjából a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a háztartáshoz szükséges házi- és konyhabútorai tekintetében a rendes szükségletet a végrehajtást szenvedő foglalkozása illetőleg társadalmi állása szerint kell meghatározni. (Közigazgatási bíróság 4067/1928. P. sz.) Indokok: A 600/925. P. M. sz. K. K. H. Ö. 55. §-ának 13. pontja értelmében végrehajtást szenvedőnek és háznépének háztartásához szükséges házi és konyhabútorai, amennyiben azok a rendes szükségletet meg nem haladják, le nem foglalhatók. A rendes szükségletet a végrehajtást szenvedő foglalkozása, illetőleg társadalmi állása szerint kell meghatározni. Miután a végrehajtást szenvedő orvos a királyi közigazgatási bíróság úgy találja, hogy a zálogolási jegyzőkönyv szerint a° foglalás alól kihagyott egy szekrényen, egy íróasztalon, egy asztalon, egy díványon s megfelelő székeken felül még a lefoglalt házibútorok is a rendes szükségletet meg nem haladó házibútorok közé tartoznak, amiért azok is le nem foglalhatók. Ezért azokat a foglalás alól fel kellett menteni. 107. A pergátló kifogást elvető határozat után járó és az alperest terhelő illeték bélyegben rovandó le, tekintet nélkül a per tárgyának értékére. (Közigazgatási bíróság 21,661/1926. P. sz.)