Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 77 Nem vitás, hogy az ingók értéke nagyobb, mint a perbe vont mindkét foglaltató követeléseinek összege. A panaszos kifogása folytán csak az az eldöntendő kérdés, hogy a panaszost terhelő ítéleti illelék szempontjából csak az ő követelése vagy mindkét hitelező követelésének együtt összege az irányadó. A kir. közigazgatási bíróság e tekintetben a kir. pénzügyigazgatóság döntését helyesnek elfogadta, mert az előbb idézett törvényszakasz szerint, ha a lefoglalt ingók értéke nagyobb, úgy az igényberben szereplő követelés irányadó az illeték szempontjából, amiből ellenkező kifejezett rendelkezés hiányában az következik, hogy abban az esetben, ha az igényperben több hitelező követelése szerepel, amennyiben azok összege az ingók értékét meg nem haladja, azok együttes összege irányadó, mert az eljárás egységes és mindegyik hitelező követelése egyaránt tárgya ennek az eljárásnak, az eljárás egy ítélettel nyert elintézést s a perköltségre vonatkozó rendelkezés is nem követelésekként megosztott, hanem egységes. 103. Vagyonadó céljaira házak békebeli értéke eredeti számlákkal is igazolható. (Közigazgatási bíróság 3107/1928. P. sz.) Indokok: A jövedelem és vagyonadó 1927. évi kivetése tárgyában 43,000 szám alatt kibocsátott rendelet 7. §-ának harmadik bekezdése szerint a ház tényleges értékét, a békebeli érték 40%-ában kell megállapítani, ha a házbirlokos valamely nagyobb bérház értékét hiteltérdemlően igazolni tudja. Miután pedig 1911—12. években megépített nagyobb bérházakról van szó, amelyek építési költségeit a házbirlokos eredeti számlákkal kívánja igazolni; ennek dacára a három ház értéke nem ezen alapon, de akként állapíttatott meg, hogy az az előző évi nyers házbérjövedelem tizenegyszeresében (11) vétetett fel: ugyanazért elrendelni kellett, hogy a bérházak értéke — amennyiben hiteltérdemlő igazolásról lesz szó — a jelzett rendelkezés alapján állapíttassák meg. A jövedelemadóra vonatkozó panasz azonban elutasítandó volt. Ugyanis a panaszos a Prágai és társa részvénytársaságnak levén az egyik igazgatósági tagja az 1925. év folyamán a várható üzleti részesedése fejében 10,320 pengő értéknek megfelelő összeget előre felvett, amit a részvénytársaságnak — mikor fizetésképtelenségbe jutott — az 1926. év folyamán a panaszban vitatott állítása szerint vissza kellett fizetni.