Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1929)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 43 Az nem vitás, hogy K. Gézának a társas cégből 1923 augusztus 23-án történt kilépésével ez a közkereseti társaság megszűnt és H. Gábor egyedüli cégtulajdonossal egyéni céggé vált. A társulati adónak kérelmezett törlését a panaszolt határozat azzal a megokolással tagadta meg, hogy a cégnek a jelzett napon történt megszűnése a cégtörvényszéknél csak 1925 január 9-én jelentetett be. A bíróság a panaszt alaposnak találta, mert az előbb felhívott törvényszakasz rendelkezése szerint az adókötelezettség megszűnése szempontjából az üzletműködés megszűnésének, nem pedig e megszűnés cégtörvényszéki bejelentésének a napja irányadó. Az a körülmény pedig, hogy a cég a közkereseti társaság megszűnését a kir. pénzügyigazgatóságnál nem jelentette be, illetőleg késedelmesen jelentelte be, alapja lehet az 1922 : XXIV. tc. 30. és 44. §-ain nyugvó pénzbüntetésnek, de nem lehet indoka az adótörlési kérelem elutasításának. 61. Tartozások átvállalásával kapcsolatosan ingatlanok és ingóságok eladására, illetve követelések behajtására és a befolyandó vételáraknak a tartozások törlesztésére leendő felhasználására adott felhatalmazás az átvállaló részére történt vagyonátruházás, illetve engedményezésnek nem minősíthetők. Tr„ . (Közigazgatási birosag 13,737/1927. P. sz.) Indokok: Az egyességgel az a jogügylet létesíttetett, hogy G. Gyula magára vállalta P. Bélának, valamint P. Istvánnak és nejének az okiratban megnevezett hitelezőkkel szemben fennállott tartozásait. Minthogy azok az okiratban foglalt megállapítások, hogy az átvállaló felhatalmaztatok az adósok tulajdonába tartozott, illetve azokat a megilletett ingatlanok és ingóságok eladására, illetve követelések behajtására s a befolyandó vételáraknak a tartozások törlesztésére leendő felhasználására, az átvállaló részére történt vagyonátruházásoknak, illetve engedményezésnek nem minősíthetők, mert az említett feljogosítások csak az átvállalás ellenszolgáltatásául köttettek ki, s az átváilalt tartozások egész összege alapján történő illetékszabásnál külön ügyletekként figyelembe nem vehetők, — minthogy továbbá a tartozás átvállalás, melyről külön díjtétel nem rendelkezik, az állandó bírói gyakorlat szerint, mint adóslevél az illetékszabás 64. t. értelmében az átvállalt tartozási összeg alapján II. fokú illeték alá esik.