Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. Az id. Sz. E. igazgatósági tagsága 1912. április 19-én a K. A. pedig 1912. július 16-án szűnt meg, tehát ők az 1912. évi nyugtabélyeg illetékért már ezért se felelősök. De K. A.-nak és id. Sz. E.-nek az 1910. és 1911. évi nyugtabélyeg illetékekre nézve fennállott felelőssége is megszűnt, mert: az iratokból megállapítható, hogy az illetékért elsősorban felelős s időközben felszámolás alá került részvénytársaság részére a fizetési meghagyást dr. 1. Sz. L.-nak, mint a felszámoló bizottság elnökének, még 1914 október 12-én kézbesítették s az ellen a részvénytársaság részéről fellebbezés nem adatolt be, tehát vele szemben a (Izetési meghagyás jogerőre emelkedett, mert a fizetési meghagyás ellen jogorvoslatot beadó kezesek sem az illeték jogosságát vagy mértékét támadták meg, hanem csupán a saját kötelezettségük ellen emeltek kifogást s így az ők jogorvoslata az elsősorban felelős részvénytársaság kötelezettségét nem érintette. A kir. közigazgatási bíróság állal 17,003/1925. sz. alatt elrendelt kiegészítési eljárás során beszerzett s 49,275 926. pénzügyigazgatósági szám alatt levő kir. adóhivatali jelentésből az állapítható meg, hogy az illeték behajtása iránt, 1925 május 12. előtt az egyenes adóssal szemben sem történt semmi intézkedés. Ennélfogva az illeték behajlása az azért elsősorban felelős egyenes adóssal szemben az 1912:L1I1. tc. 37. §. 2. pontja értelmében elévült. Minthogy pedig általános jogszabály az, hogy a főadóssal szemben elévült követelésre nézve, a kezesek kötelezettsége is megszűnt, panaszosok pedig az elévülés iránti kifogást felhozták: reájuk nézve a rendelkező rész szerint kellett határozni. 52. Olyan adóra, mely az üzletéuet nem terheli adómentesen tartalékolni nem szabad azon általános elv folytán, hogy a vállalatnak minden nyereségét abban az évben kell megadóztatni, melyben keletIrp Tpl f (Közigazgatási bíróság 25,306/1926. P. sz.) Indokok: Panaszos azt kifogásolja, hogy a ((hitelezők)) számláján forgalmi adóra tartalékolt 68.981,089 K-t a mérlegszerű nyereséghez hozzászámították. A bíróság a kifogást alaptalannak találta. A vállalat adóbevallásához csatolt tájékoztató szerint a fent számjelzelt összeg olyan módon keletkezett, hogy a vállalat vevőit a vételárral és a forgalmi adóval megterhelte és miután a ((forgalmiadó csak akkor esedékes, amikor a vevő tényleg fizet vagy jóváír)). 4*