Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. A panasz nem helytálló. Mert az idézett 8. §. 1. bekezdése értelmében a házadó alapja bérbeadott épületeknél a nyers házbérjövedelem. Az ötödik bekezdés szerint pedig nyers házbérjövedelem mindaz, amit a bérlő a bérlettárgy hsználata fejében a bérbeadónak fizet, illetőleg teljesít. Minthogy pedig nem férhet kétség ahhoz, hogy a bérlő a lelépési díjnak elnevezett öiszeget a bérbeadónak kizárólag a bérleti viszonyból kifolyólag a bérlettárgy használatáért fizeti, ennélfogva a lelépési díj bér jellegével bír és mint ilyen, a nyers házbérjövedelemhez számítandó. Nyilván téves az ötödik bekezdéshez fűzött utasítás 3. bekezdésében említett meghatározott időre szóló bérletekre való utalás is. Mert ez a bekezdés a hozzászámításnak csak egyik esetét emeli ki és mert nincs olyan rendelkezés, amely a nem határozott tartamú bérlet esetén való hozzászámítást kizárná, sőt az idézett 5. bekezdés általános rendelkezése éppen az, hogy minden bérletből, tehát a nem határozott tartamú bérletből folyólag is, a bérlemény használatáért fizetett összeg a nyers házbérjövedelemhez számít. 58. Aki egész munkáját egy vagy több munkaadó részére rendszeres díjazás ellenében leköti és a munkaadó irányítása és rendelkezése szerint fejti ki egész munkásságát, alkalmazotti keresetiadó alá esik. (Közigazgatási bíróság 4216/1926. P. sz.) Indokok : A panaszos azt vitatja, hogy megállapodás szerint folytatott tevékenység révén kapott jutalék után nem tartozik forgalmiadót leróni, mert ő a B. céggel szolgálati viszonyban állott. A panaszt el kellett utasítaríi, mert a megállapodás formájából és tartalmából egyaránt kétségtelenül megállapítható, hogy jelen esetben bizonyos árucikkben történő közvetítéssel való megbízásról, de nem olyan szolgálati szerződésről van szó, amellyel valaki egész munkaerejét egy vagy néhány munkaadó részére rendszeres díjazás ellenében leköti és a munkaadó irányítása és rendelkezése szerint fejti ki az illető egész munkásságát; ez a megállapodás nyilvánvalóan csak laza üzleti viszonyt létesített a cég és panaszos között, amely nem érinti a panaszos gazdasági függetlenségét, csak bizonyos vonatkozásban korlátozza üzleti szabadmozgását, így hát tekintettel az 1921 : XXXIX. tc. 29. §-ának 1. és 3. bekezdésében foglalt rendelkezésekre, a^ pénzügyi hatóság helyesen járt el, amidőn a panaszosnak önállóan folytatott ügynöki működéséből eredő jutaléka után forgalmiadót állapított meg.