Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 27 lapílja meg. A panaszos a házi kezelésben tartott mezőgazdasági ingatlanok értékét 996,100 aranykoronában kéri megállapítani. Minthogy a mezőgazdasági ingatlanok értékelése nem elkülönítve, hanem egy összegben számítatolt ki, nem állapítható meg, hogy a hatóság az önkezelt ingatlan gyanánt mily nagyságú területet vett számításba és mily módon hozta ki a holt leltár értékelésénél alapul vett 1.069,400 aranykoronát, mint a házilag kezelt ingatlan értékét, tehát e részben is tisztázandó a tényállás. Ugyancsak helytelenül állapíttatott meg az erdőgazdasági ingatlanok értéke is. Az 500. sz. H. Ü. 36. §-a kimondja, hogy az állandó jövedelem nyújtására alkalmas erdők értékének a közönséges gazdálkodás mellett elérhető állandó és átlagos tiszta hozadék húszszorosa tekintendő, vagyis az átlagos hozadék állapítandó meg. A kincstár a fél állal bevallott nyers bevételt ugyan elfogadja, azonban a részletezett kiadásokat már figyelmen kívül hagyja és regtere egyszerűen 20%-ot von le. Minthogy a panaszos rendes gazdasági könyveket vezet és azokat megvizsgálásra fel is ajánlotta, a bíróság utasítja az adófelszólamlási bizottságot, hogy először is a könyvekből az 1924. évi tiszta jövedelmet puhatolja ki és azután azt állapítsa meg, hogy az a jövedelem megfelel-e az állandó átlagos hozadéknak, és az így kihozott összeg húszszorosa lesz az erdők értéke. Megjegyzi a bíróság, hogy a panaszos által erdőfelújítás címén tartalékolt 720.000,000 korona nem vonható le, mert az nem tényleg felhasznált kiadás és mert jövedelemadó szempontjából adómentes tartalékolás nincs. Az adózó félnek az állatállomány felbecsült értéke elleni kifogása abból az okból nem volt elfogadható, mert a becslés helytelen voltát a panaszirat során sem mutatta ki és mert a becslés megfelel a 44,300/1925. sz. pénzügyminiszteri rendelet 22. §. 10. pontjában körülírt értékelési módnak. A holt felszerelés értéke pedig a házilag kezelt ingatlanok megállapítandó értékének a 6%-a lesz. Továbbá panaszos azt kéri, hogy a házak értékelésénél az 1924. évben elért tiszta jövedelem vétessék alapul. Minthogy a házak értékelésére irányadó 44,300/1925. sz. pénzügyminiszteri rendelet 25. §. 3. pontja szerint az értékelés alapja nem az 1924. évben tényleg elért házbér, hanem az 1924. évi novemberi házbér egy évre kikerekített összege és minthogy az adófelszólamlási bizottság ez alapon helyesen értékelte a házingatlanokat, a bíróság a panaszost ezen panaszbeli kérelmével elutasítja. 11. Jövedelemadó szempontjából a panaszos a haszonbérletből és az erdőgazdaságból felvett tiszta jövedelmet kifogásolja és erre vonatkozólag a gazdasági könyveit megvizsgálásra felajánlja. Te-