Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

18 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. Nem szenved kétséget az, hogy a panaszos által vitatolt s legnagyobbrészt a saját gazdasági utakat, udvarokat, szérűskerteket stb. képező és ezen minőségénél fogva a földadómentességet élvező és a panaszos földbirtokának alkotó részét és tartozékát képező terület feltétlenül képvisel pénzbeli értéket, s csak az adott viszonyok mellett nem lesz gazdaságilag kihasználva, hololt más körülmények mellett ilyen s jövedelmet is hozó kihasználásra is alkalmas lenne. Ezt a körülményt s így a jövedelmezőségnek ezidőszerinti hiányát az adófelszólamlási bizottság figyelembe vetle akkor, amidőn ennek a területnek az értékét a mezőgazdasági használatban lévő területek értékét mélyen alul kataszteri holdanként mindössze 80 aranykoronában, tehát olyan értékben állapította meg, amilyen pénzbeli értéke a kérdéses területnek feltétlenül meg is van. II. Jövedelemadó. A jövedelemadónál a panaszos azt tartja sérelmesnek, hogy az adófelszólamlási bizottság az általa az 1925. év folyamán nem vitásan kifizetett s összesen 2.704.333,900 papírkorona, azaz 186,503 aranykorona s közszolgáltatások fejében befizetett összeget az adóköteles jövedelemből levonásba nem hozta. Az adófelszólamlási bizottság ennek az összegnek a levonását azért tagadta meg, mert a közszolgáltatás fejében befizetett összeg, az előző vagyis az 1924. év hátraléka volt, mert a panaszos jövedelemadó alapja úgy az 1925, mint az előző években a fizetett közszolgáltatások figyelembe vételével becslés útján történt, mert a szeszgyárból és a házbirtokból származó jövedelem ezúttal és becslés útján állapíttatott meg, s mert végül a I. V. H. Ö. 44. §. 6. bekezdése szerint az 1926. évre vonatkozó s könyvek alapján való adóztatás csak az előző évi számadásokkal (mérleg, nyereségveszteségszámla stb.) való összehasonlítás mellett állapítható meg helyesen. A panaszos az adófelszólamlási bizottság határozatának az ismertetett indokolásával szemben a I. V. H. Ö. 12. §. 3. bekezdésében és a hozzá fűzött utasításban levő rendelkezésekre hivatkozik. A kir. közigazgatási bíróság vizsgálva a tényállást elsősorban azt állapítja meg, hogy a panaszosnak a mezőgazdaságából és erdőgazdaságából származó jövedelme a gyönki magyar kir. adóhivatalnak mint elsőfokú kivető hatóságnak a 159. lajstromtételszámú határozata szerint a most panaszolt jövedelemadó kivetésénél nem becslés ütján, hanem a vallomásával (könyveivel) egyezően állapíttatott meg, azzal az eltéréssel (a mostani panasz tárgya), hogy az 1924. évi hátralékos köztartozások fejében 1925. évben iga-