Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1928)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 9 A bíróság ezt a kifogást alaptalannak találta. A vállalat a társulati adóról szóló H. Ö. 13. §-ának o. pontjában foglalt rendelkezésekre alapítja a kifogását, mert a részvénykibocsátási illetéket alapítási költségnek minősíti. A 13. §. 5. pontjához fűzött utasítás (1) bekezdése szerint alapítási költségek alatt azokat a kiadásokat kell érteni, amelyek a vállalat alapítása körül merülnek fel és példaképpen a következő költségeket sorolja fel: az alapítási terv ismertetésére készült nyomtatványok, körlevelek, hirdetések s hasonlók költségei, ügyvédi, közjegyzői díjak, bankári jutelékok, stb. Alapítási költségek tehát azok a kiadások, amelyek a részvénytársaság megalakulása előtt felmerülnek, amelyek a részvénytársaság alapítóit terhelik mindaddig, amíg a részvénytársaság megalakultnak nem tekinthető, amely költségeket tehát csak a részvénytársaság megalakulásával válnak ennek terhévé és a K. T. 199. §. 3. pontja szerint öt évre felosztva számolhatók el. A részvénykibocsátási illeték az 1920: XXIV. tc. 14. §-ának 1. pontja szerint a részvénytársaság bejegyzésének a Központi Értesítőben való közzétételétől számított 30 nap alatt fizetendő be, vagyis oly időpontban esedékes, amelyben a részénytársaság már megalakult. Az tehát a részvénytársaság kiadása és nem minősíthető alapítási költségnek, mert nem a részvénytársaság megalakulása előtt merült fel. Az adókötelezettség szempontjából pedig az a döntő, hogy a vállalat üzemét terheli-e, vagy sem, mert a H. Ö. 13. §-ának 3. pontja szerint az üzemet nem terhelő illetékeket a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani. A 13. §. 3. pontjához fűzött utasítás (3) bekezdése szerint a részvénykibocsátási illeték nem terheli az üzemet. Nem terhelheti azért, mert nem kapcsolatosa vállalat üzletműködésével, nem olyan közteher, amely az üzem folytatásához szorosan kapcsolódnék. 12. Ha a pénzügyminisztérium ualamely cég kérelmére megállapította, hogy mint kizárólagos terménykereskedő a biztosított mentesség igénybevételére jogosult, ez a pénzügyminiszteri megállapítás vonatkozik az elöl említett rendelet kiadását megelőző időre is, tehát forgalmi adót erre a megelőző időre sem lehet követelni a panaszos cégtől. (Közigazgatási bíróság 13,849/1942. P. sz.)