Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 79 97. Egyéni cég üzleteinek részvénytársaságba nem apport gyanánt való bevitele, hanem szóbeli megállapodással történt átruházása általános forgalmi adó alá nem esik. (Közigazgatási bíróság 18,055/1925. P. sz.) Indokok: Az ügyiratokból kiiíínő tényállás .szerint a panaszos egyéni cég a tulajdonát alkotó kereskedelmi vállalatát és annak négy fiókját a F. D. részvénytársaságba nem betétel (apport) gyanánt vitte be, hanem állítólag szóbeli megállapodással ruházta át kereskedelmi üzleteit részvénytársaságra és pedig vallomása, valamint az üzleti könyvekbe történt bejegyzések szerint 210 millió korona vételár ellenében. A pénzügyi halóság a panaszos egyéni cég adóvallomását aggályosnak találta és a 210 millió koronát az üzletátruházás után járó forgalmi adó alapjául nem fogadta el, mert megállapítást nyert, hogy az üzletátadás időpontjában, azaz 1923. évi december hó 31-én a panaszos egyéni cég fényűzési raktárkönyve szerint csupán selyemáruból a készlet közel 24,000 méter volt, amelynek értéke egymagába meghaladta a 2 milliárdot, tehát közel tízszerese volt a panaszos által bemondott vételárnak és mert megállapítást nyert az is, hogy úgy az egyéni cég üzleti forgalma az átadást megelőzően, mint a részvénytársaságé is az átadást követő időben naponkint 150—200 millió korona között váltakozott, amely kétségtelenül jóval nagyobb értékű árukészletre enged következtetni, mint amely értékűnek a panaszos cég az árukészletet vallomásában feltüntette. Minthogy panaszos cég a panaszában maga is beismerte, hogy az üzleti berendezési és az áiuraktárt teljes egészében eladta s üzleti működését 1923 december hó 31-ével beszüntette s minthog\ továbbá a panaszos cég a mutatkozó feltűnően nagy eltérés okát a bevallott vételár és az átadott árukészlet forgalmi értéke kőzett elfogadható módon nem igazolta, a pénzügyi hatóság az 1921. évi XXXIX. tc. 30. §-ának 5. bekezdése értelmében helyesen és jogosan járt el, amidőn ezt a szóbeli úton történt és illeték alá nem eso eladást üzletátruházásnak minősítve, azt forgalmi adó alá esőnek tekintette és az adó alapját a kétségtelenül aggályos vételár mellőzésével az említett tc. 51. §-a értelmében becslés útján állapította meg. E becslés eredményét e helyütt is el kellett fogadni, mert a panaszos cég a vizsgálat eredményére telt észrevételekben, valamint a panasziratában maga is elismeri, hogy a bevallott vételár nem felel meg az átadott árukészlet értékének, sőt, hogy a bizottság az árukészlet értékét 6*5 milliárdra elég helyesen becsülte meg s csupán azt vitatja, hogy a beszer-