Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 67 tozó vagyonból való kiegészítése illetékszabás szempontjából csak öröklési illeték alá vonható, minthogy az 5°/o-os vagyonátruházási illeték csak olyan jogügyletekre vonatkozik, amelyekkel kapcsolatban eyyéb illeték az örökös terhére elő nem irható. (Közigazgatási bíróság 993/1926. P. sz.) Indokok: A m. kir. közigazgatási bíróság az iratok adataiból a következő tényállást állapította meg: néhai gróf Z. G. végrendeletében úgy intézkedett, hogy panaszos a hagyatéki vagyonból csak a köteles részt s a köteles résznek még 30 %-át kapja. Végrendeletében a köteles részbe betudandólag panaszos örökrészéül Budapesten, a Pálma-u. 6. sz. alatt fekvő házat — annak teljes fölszerelésével és az abban levő ingóságaival — jelölte ki. A hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint, minthogy panaszosnak a végrendeletben meghatározott osztályrésze a fenntebb említett ház és tartozékainak értéke, valamint az általános örökös állal a hagyatékból átengedett értékpapírokkal sem telt ki, panaszos és az általános örökös úgy egyeztek meg, hogy az általános örökös átengedi az ő és a panaszos közös tulajdonában levő Budapest, Petőfi Sándor-utcai 10. számú háznak Via-részét, panaszos örökrésze teljes kiegyenlítéséül. A kir. pénzügyigazgatóság a panaszos által kifogásolt határozatában az illetéket akként szabta ki, hogy 25 örökösödési illeték alá vonta a panaszosnak a hagyatékból jutott összes vagyont s az általános örökös magán vagyonából átengedett 7i« házrész értékét is és ezt az utóbbit ezenkívül még 5 % vételi illetékkel terhelte meg. Határozatának ezt a részét azzal indokolta, hogy panaszos és az általános örökös között visszterhes jogügylet jött létre és így az illeték az 1920 : XXXIV. tc. 112. §-a szerint szabandó ki. A panaszbeli kérelem — amely egyező a felebbezésben előadottal — ezzel szemben arra is irányult, hogy amennyiben panaszos és az általános örökös közös vagyona egy részének átengedése történt, ez az ügylet vagyonközösség megszüntetésének tekintendő s mint ilyen, az 1920 : XXXIV. tc 114. §-a alapján illeték alá nem vonható. A kir. közigazgatási bíróság erre nézve helytállónak találta a II. fokú határozatban megállapított tényállást és indokolást s ezt a maga részéről is elfogadva, panaszos illetéktörlési kérelmének eleget nem tehetett. Nem találta azonban helyesnek a kir. pénzügyigazgatóságnak a panasziratban megtámadott azt az álláspontját, mintha az áltass