Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

64 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. Indokok: A panaszló 8070 K-ra becsült összjövedelméből levonni kéri a bemutatott községi bizonyítvány tartalma szerint az 1923. évben fizetett és a 7500/1924. sz. pénzügyminiszteri rendelet 5. §. a—f) pontjai alá eső 3.421,425 K (= 917 aranykorona) közszolgáltatást. Igaz ugyan, hogy a panaszló által kezelt földbirtok jövedelme a részleges bevallásnak mellőzésével holdanként 20 aranykoronában s a 2584 aranykoronában bevallott haszonbérjövedelem 2593 aranykoronában, tehát mindkeltő becslésszerűen állapíttatott meg, de mert sem a királyi pénzügyigazgalóság, sem az adófelszólamlási bizottság határozatában nincs megállapítva, hogy a közszolgáltatások a becslésnél figyelembe vétettek, a fent idézett rendeleti szakasz szerint pedig a közszolgáltatások a becslésnél figyelembe veendők, mivel továbbá a rendeletnek helyes értelme szerint a közszolgáltatások levonását csak akkor lehet megtagadni, ha a becslésnél kifejezére jut azoknak jövedelemcsökkentő tényezőként történt figyelembevétele, a bíróság jogosnak találta a panaszt s az adó alapját 7153 koronában állapította meg. 70. Ha nem ügyletmeghiusítás, hanem visszauásárlás forog fenn, az állatforgalmi adó az egész visszavásárlási összeg után jár. (Közigazgatási bíróság 8579/1924. P. sz.) Indokok: A megállapított tényállás szerint a panaszos eladott egy tehenet 480,000 K-ért G. Náthánnak és azt utóbb 150,000 K ráfizetéssel, azaz összesen 630,000 K-ért visszavásárolta a nélkül, hogy ezután a visszavétel után az állatforgalmi adót lerótta volna. A panaszos panaszában azt is beismerte, hogy az eladott tehenet ráfizetéssel vette vissza, illetve, hogy G.-nak a vételből való elállásért kártérítést fizetett, amiből nyilvánvaló, hogy itt nem az 1921. évi XXXIX. tc. 21. §-ának második bekezdésében említett ügyletmeghiusulásról, hanem egy már foganatba ment adásvétel után bekövetkezett visszavásárlásról van szó. Ennélfogva a pénzügyigazgatóság jogosan járt el, amidőn az eladott tehénnek ráfizetéssel való visszavételét visszavásárlásnak minősítette és ezt a visszavásárlást az említett törvénycikk 17. és 18. §-ai alapján — az eredeti eladási ár és ráfizetés együttes összegét, mint visszavásárlási árt alapul véve — állatforgalmiadó alá vonta. Miért is a rendelkező rész értelmében kellelt határozni. A panaszként felterjesztett fellebbezés a pénzbírság ellen is irányulván, az említett tc. 26. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezésre való tekintettel a pénzügyigazgatóságot annak a pénzügyminiszterhez való felterjesztésére kellett utasítani.