Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

86 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. semmit, hanem ezt az egész összegei a tárgyszámláról közvetlenül leírta. Helytelenül állítja tehát panaszában azt, hogy a szóban forgó összeget felújítási tartalékalap létesítése céljából helyezte kiadásba, mert azt az összeget, amelyet a tárgyszámláról leírt, nem helyezheti tartalékalapba és miután az ily módon eszközölt leírás folytán tartalékalap nem keletkezelt, nem lehet azt vizsgálni, hogy mi volna a panaszban említett tartalékolásnak a rendeltetése és célja, mert ilyen vizsgálódásnak csak abban az esetben lehetne helye, ha a nyereség-veszteségszámla megterhelése útján a vállalat nem a mérleg vagyonoldalát csökkentette, hanem a teheroldalát növelte volna egy tartalékalap létesítése vagy javadalmazás útján. A felújítás céljára természetszerűen nem leírni, hanem csak tartalékolni lehet adómentesen a H. 0. 45. §-a alapján, mert hiszen a felújítási tartalékalapnak a célja éppen az, hogy a vállalat abból az elhasznált berendezést pótolhassa, ezt pedig az elhasználódás folytán elveszett és ezért leírt értékből nem lehet, hanem csakis az ily célra tartalékalapba helyezett összegből. A H. Ö. 45. §-a ezért nem is tesz említést leírásról és panaszos sem igényelheti jogosan az értékcsökkenés pótlására adómentesen leírható összegen felül eszközölt leírásnak adómentességét azon a címen, hogy a leírás felújítás céljára szolgál. 57. Az üzleti mérlegek a vagyont illetőleg a vagyonrészesedés és vagyonadó megállapítására csak akkor alkalmasak, ha hiteles igazolást nyer az, hogy az árukészlet és a többi vagyontárgyak értékelése nem a társulati adótörvény rendelkezéseinek megfelelően, hanem az üzletév végén fennálló valóságos forgalmi értékkel történt. (Közigazgatási bíróság 15,904/1925. P. sz.) Indokok: A panaszos a K. Aurél cég üzleti mérlegével kívánja bizonyítani, hogy az ebben az üzletben fekvő üzemi tőkéje 1177 aranykorona és nem 40,000 aranykorona, mint azl adófelszólamlási bízottság a helyi viszonyok ismeretében megállapította. A m. kir. közigazgatási bíróság a szabályszerűen vezetett üzleti könyvek bizonyító erejét állandó gyakorlatában mindenkor érvényre juttatta, megállapítja azonban, hogy az 1923. év utolsó napján fennálló vagyonértékének megállapítására az üzleti könyvek nem alkalmasak. Az adótörvények ugyanis, az adott esetre vonatkozóan különösen a társulati adóról szóló 1922: XXIV. tc. 14. S-a