Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

82 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszt elutasítja. Indokok: Az iratok adataiból merített tényállás szerint a «Bajza-utcai családi ház részvénytársaság)) és a ((Magyar általános takarékpénztár részvénytársaság)) 1923 december 29. illetve 31. napján tartott közgyűlésükön a «Bajza-utcai családi ház részvény társas ág »-nak a ((Magyar általános takarékpénztár részvénytársaságiba való beolvadását határozták el. Ennek a határozatnak következtében a ((Bajza-utcai családi ház részvénytársaság)) ingatlana tulajdonjogának a beolvasztó részvénytársaság javára való nyilvánkönyvi bekebelezése az 1924 április 5-én kelt ((Bekebelezési engedély* alapján meg is történt. Az elsőfokú pénzügyi hatóság az ingatlan 1924 április havi értékét szakértői becsű útján állapíttatta meg s az így nyert érték után szabta ki a vagyonátruházási illetéket, a ((Magyar általános takarékpénztár részvénytársasággal szemben. Fellebbezés folytán a fővárosi királyi pénzügyigazgatóság az elsőfokú pénzügyi hatóság eljárását és az illetékszabás összegét is jóváhagyta. Panaszos a jogorvoslati eljárás során vitatta, hogy: 1. Vagyonátruházási illeték fizetésére nem kötelezhető s kérte a már befizetett összegek visszautalását. 2. Amennyiben kötelezhető is lenne vagyonátruházási illeték fizetésére, úgy annak alapjául nem az ingatlan forgalmi értéke, hanem az ingatlanért adott részvények kibocsátási értéke szolgál. 3. Ha a forgalmi érték volna alapul vehető, abban az esetben is az illetékkiszabás alapja az 1923 január 1-én fennállott érték lehet, mert ezt a napot állapította meg a közgyűlés a beolvadás időpontjául. A m. kir. közigazgatási bíróság a védekezés egyik álláspontját sem fogadhatta el. Mert: az 1920: XXXIV. tc. 108. §-ának 3. bekezdése minden kétséget kizáró módon szabályozza a részvénytársaságok egyesülése esetében az átvitt ingatlanok értéke után járó átruházási illetékfizetési kötelezettséget. Ennek a törvényhelynek az a további rendelkezése, hogy egyesülés esetén az egyesülő társaságok által bevitt valamennyi ingatlan értéke után fizetendő átruházási illeték, helyes értelmezéssel akkor nyer alkalmazást, ha az egyesülés következtében új cégjegyzéssel, új társaság keletkezik. Míg abban az esetben, ha új társaság keletkezése nélkül történik valamely részvénytársaság beolvadása, az illeték alapjául csakis az ingatlannal rendelkező beolvadó részvénytársaság ingatlanainak értéke szolgálhat. Ennek megállapítása mellett téves az a panaszbeli védekezés, hogy abban az esetben, ha csak egyoldalú módon vétetnek