Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzügyi] ogi Döntvénytár. 40 50. Az illeték kiszabásának alapjául a szerződésben feltüntetett vételár figyelmen kívül hagyásával az a vételár vehető, amelyet az ingatlannak a szerzés után legfeljebb egy éven belül történt átruházása alkalmával érték el, de csak abban az esetben, ha a szerződésben feltüntetett érték az ingatlan valóságos forgalmi értékével arányban nem áll. (Közigazgatási bíróság 4 4,147/1926. P. sz.) Indokok : A felfolyamodásnak helyet kellett adni, mert panaszosok beigazolták, hogy panaszukat 1925 augusztus 19-én tehát kellő időben postára adták. Az ügy érdemét illetőleg a panaszosok terhére a kiszabási iratok mellett fekvő és 1924 február 12. napján kelt adás-vevési szerződés ulán a szerződés tárgyául szolgált ingatlannak a szerződésben meghatározott 320.000,000 K vételárát elfogadva 1924. V. sz. f. k. 786. sz. alatt előzetes kiszabás utján 16.000,000 K illeték szabatott ki, s azt a panaszosok 1924 márciás 29-én be is fizették. 1925. V. sz. f. k. 798. szám alatt utóbb panaszosok terhére az illeték 327 aranykoronában szabatott ki, s a már történt befizetésnek beszámításával további 984 aranykorona 29 f illeték fizetésére köteleztettek még pedig az 1924: XXXIV. tc. 25. §. 2. pontja alapján azért, mert 1924 szeptember 13-án kelt szerződéssel az egyik vevőtárs, F. Margit a megvett ingatlannak őt illető fele részét 228.900,000 K-ért adta el vevő társának, L. ígnácnak, s ennélfogva az első szerződés után járó illeték kiszabásánál az ingatlan a 320.000,000 K szerződési vételár figyelmen kívül hagyásával az illeték 457.800,000 K alapul vételével szabatott ki. A panasz a pótlólag kiszabott 984 aranykorona 29 fillér illeték törlésére irányul. A panaszt a bíróság alaposnak találta. igaz ugyan, hogy az 1920: XXXIV. tc. 25. §-a s illetőleg annak 2. pontja szerint az illeték kiszabásának alapjául a szerződésben feltüntetett vételár figyelmen kívül hagyásával az a vételár vehető, amelyet az ingatlannak a szerzés után legfeljebb egy éven belül történt átruházása alkalmával értek el, de a 25. §. 2. bekezdése csak abban az esetben, ha a szerződésben feltüntetett érték az ingatlan valóságos forgalmi értékével arányban nem áll. A jelen esetben azonban az idézett 25. §. 2. pontja alkalmazásának előfeltételei fenn nem forognak. Eltekintve ugyanis attól, hogy semmi adat sincsen arra nézve, Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. XVIII. i