Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 73 tartására vonatkozó kiadás, az 52,000/1921. pénzügyminiszteri rendelet 15. §-ában meghatározott fogalmak alá esik. A kir. közigazgatási bíróság panaszos álláspontját nem tehette magáévá, mert az 52,000/1921. pénzügyminiszteri rendelet 15. 3-ában a jövedelemből való leszámítást részletező meghatározások rendszeréből és összetételéből csak az következtethető, hogy a hasznothajtó ingatlanok jövedelméből csak azok a kiadások vonhatók le, amelyek az ingatlanok állagának természetben való fenntartása és kezelése, valamint a beruházások útján történő hasznosabbá tétele végett eszközöltettek. Nem számíthatók tehát azok a kiadások, amelyek az ingatlanból folyó jogok érvényesítése, vagy megvédése végett eszközölt bírósági, vagy más hatósági eljárásban mint rendkívüli kiadások keletkeztek. így a bíróság a panasznak helyet nem adhatott. 85. Munkáslakások házadókötelesek. (Közigazgatási bíróság 5323 1925. P. sz.) A kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: Panaszos vállalat azon az alapon kéri a munkásházak után kivetett adók törlését, hogy az 1922 : XXII. tc. 3. §-a szerint a külön törvényekkel adott állandó házadómentességek érintetlenül maradnak és hivatkozik az 1870 : LI. tc. 2. §-ára, valamint az 1907 : III. tc. 3. §-ára s ezek alapján kéri 4000 aranykorona házadó törlését. A bíróság a kérelmet teljesíthetőnek nem találta. Az 1870 : LI. tc. — eltekintve attól, hogy az nem is tartozik az 1922 : XXII. tc. 3. §-ában említett külön törvények közé, mert a házadóról szóló 1868 : XXII. tc. módosításáról intézkedik — az 1909: VI. tc. 68. §-a szerint hatályon kívül helyeztetett. Ennek alapján tehát 1925. évben házadómentességet igényelni már nem lehet. Az 1907 : III. tc. 3. §-a alapján sem adhatott'helvét a bíróság a vállalat panaszának, mert az első bekezdésében az állandó házadómentességre vonatkozó rendelkezés a fent hivatkozott 1870. évi LI. tc. 2. §-ának a módosítása, ez a rendelkezés tehát a fentebb előadottak szerint hatályát vesztelte, a második bekezdésében pedig új építmények ideiglenes házadómentességéről rendelkezik, amelynek engedélyezése a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik. Ezen az alapon tehát panaszos vállalatot az adómentesség csak abban az esetben illetné meg, ha az kifejezetten elnyerte volna és ebben az esetben is csak arra az időtartamra, amelyre az állami kedvezményekben részesíttetelt volna.