Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. ( • kiadni és az adókat fizelni köteles. Nem tekinthető az ügylet különösen haszonélvezet átruházási szerződésnek, hár a panaszos javára a haszonélvezeti, illetőleg bér-beszedési jog telekkönyvije^ is bekebeleztetelt, azérl. mert a haszonélvezeti jog a magyar jog szerint nem örökölhető, már pedig-a szerződés 16. pontja szerint a panaszos örököseire is átszáll a kikötött 51 év tartamára a bér-beszedési jog, amiből következik, hogy a panaszos javára eszközölt telekkönyvi bekebelezéssel a panaszosnak az 51 évig tartó bér-beszedéséből álló követelése tekintendő biztosítottnak, amely a panaszos építési költség követelésével, vagyis a kiszabásnál alapul veti és nem kifogásolt 310.000 K-val tekintendő egyenértékűnek. Ehhez képest a panaszost az építkezési szerződés után az illetéki díjjegyzék 33. tétele alapján 310,000 K-tól III. fokozat szerint 1937 K 50 f és a tkvi bejegvzés után az ill. díjj. 16. tétele alapján 310,000 K-tól 0v7%-kaT "2170 K. összesen 4107 K 50 f illeték fizetésére lehetett és kellett kötelezni. Ezt meghaladó részében azonban a panasznak helyet adni nem lehetett, mert a panaszos által a fellebbezésében előadottakra hivatkozással vitatott elévülés, amennyiben az 1913. évben kötött ügylel után kiszabolt illetékről a fizetési meghagyás részére már 1914-ben, tehát nyilván öt éven belül kézbesíttetelt, az 1912 :LIH. tc. 37. §-a értelmében fenn nem forog s mert az a körülmény, hogy a panaszos az építkezés befejezése után bérbeszedési jogáról külön okiratban lemondott, a foganatba ment építkezési szerződés és a megtörtént telekkönyvi bejegyzés után járó illeték törlésére az illetékszabályok 101. §-ában foglalt szabályok figyelembevételével törvényes jogcímet nem ad. 67. Tömeg gondnoki díj, mint az ügyvédi tevékenység keretébe tartozó kereset külön megadóztatás tárgyát nem képezi. Közigazgatási bíróság 10,071/1923. P. sz.) indokok: A panaszos az adó törlését azérl kéri, mert a tömeggondnoki díj nem lehet alapja a III. osztályú kereseti adónak és mert háborús szolgálata folytán 1915—1918. évekre az ügyvédi gyakorlat szünetelése miau adó terhére ki nem vethető. A panasz nem helytálló, mert igaz ugyan, hogy e bíróság állandó gyakorlata szerint a tömeggondnoki díj, mint az ügyvédi tevékenység keretébe tartozó kereset külön megadóztatás tárgyát nem képezi, azonban ennek a gyakorlatnak célja a kétszeres adóztatás elkerülése, amely beállott volna abban az esetben, ha paua-