Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. sárolt főzőliszt 217,314 kg mennyiségű volt. A pénzügyigazgalóság a mentesítést azon a címen tagadja meg, mert az így kiállított lisztnek a malmoktól vett liszttel való ugyanazonossága nem állapítható meg. Ez a elöntés csak részben helyes. 106,641 kg súlyú és 2.935,320 K értékű lisztre a beszerzett adatok adózó nvílatkozata és panaszbeli tényelőadása szerint is az derül ki, hogy ezen árú adózóhoz később érkezett meg, mint a külföldié eladott liszt útnak indíttatott, ezen tételre az ugyanazonosság hiánva nyilvánvaló és helves az a megállapítás, hogy utóbb belföldön értékesíttetett. Ellenben 110,670 kg súlyú és 3.189,030 K értékű árú külföldre szállítása bizonyítva van és az ugyanazonosság elleni aggály indokoltnak nem mutatkozik. A panasznak ezen tételre vonatkozólag helyet kellett adni és az 1'5%-os kulcs alapján kirótt adó erre eső részét törölni kellett. A panasz többi része alaptalan. A T. 37. §-nak 11. pontjára hivatkozás téves. A hivatkozott törvényhely és az utasítás 28. §-a alapján a kifejlődött joggyakorlat" és "a 212,959/1922. számú R. értelmében a malmoknak csak saját őrleményű termékek eladásából származó bevételei mentesülnek az általános forealmi adó alól a malomüzem körébe tartozó rendes tevékenység keretén belül, de ez a mentesség nem terjed ki a malomipari üzemkörén kívül eső kereskedelmi tevékenységre, amilyen az őrlési termékek vétele, akár az idegen eladótól, akár a saját vevőtől, amelyre a törvény I. fejezete nem vonatkozik és amelyre a II. fejezet szerint kell eljárni. Épen így téves a saját vevőktől visszavásárolt árúk továbbeladásának adómentességét vitató panaszpont is. A T. 30. §-ában a forgalmi adó tárgyaként említett áruszállítás alatt nem tényleges szállítással, vagy effektív átadással kapcsolatos eladást vagy cserét, hanem amint az idézett §. 2. bekezdése félreértés elkerülése végett maga megmagyarázza visszterhes elidegenítést kell érteni és e szakasz utolsó bekezdése világosan kijelenti, az adókötelezettségre nincs befolyással az a körülmény, hogy ugyanannak az árúnak ismételt átruházása esetén az árú maga természetben nem ment minden egyes szerzőnek a tényleges birtokába. Ezen alapon, a jelen esetben adózóval szemben visszavásárlást kellett megállapítani, nemcsak azért a beszerzett levelezés szerint adózónak a volt vevőkkel szemben lebonyolítást végző kereskedelmi képviselője R. S. S. maga is visszavásárlásnak nevezi és a vevőkkel kötött szerződés visszavásárlási árat tüntet fel, amelyet az eladási árral összehasonlítva, nem differenciát hanem arra vonatkozó egész új árat állapít meg, hanem főleg azért, mert e megállapítás helyességét a fennforgó és megállapított összes körülmények támogatják. A megkötött ügylet kötésszerű lebonyolításának