Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

38 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. jelölte meg, amely a házassági életközösség tartama alatt az egyik házastársi a másik részéről megilleti. Ennek a megállapításnak az indokát az adófelszólamlási bizottság abhan találhatta, hogy a panaszos a felhívásra adott bevallásában és később az elsőfokú kivetés ellen irányuló fellebbezésében akként nyilatkozott, hogy a távollévő férjétől olyan nem járadékszerű jövedelme van, amellyel az válik lehetővé, hogy az ő s a szintén otthonmaradt négy gyermek ellátása s a gyermekek magyar neveltetése biztosítható legyen. Utóbb a panaszos is férjéhez költözvén, ez az ellátási és neveltetési apanage kizárólag az itthonmaradt gyermekek ellátására és neveltetésére szolgál. Az adófelszólamlási bizottság a maga határozatát, amely különben a jövedelem valódi összegének a megállapítását illetőleg sem tartalmaz semmiféle elfogadható bizonyítékot, nyilván az 1922. évi XXIII. tc. 4. §-ának 4-ik esetleg 5-ik bekezdésében foglaltakra alapíthatta. Ez a megállapítás azonban bármelyik rendelkezésre hivatkozva történt volna is, az nem helytálló, azért is a panasznak helyet kellett adni és a rendelkező rész szerint határozni, mert a hivatkozott törvény végrehajtása tárgyában kiadott 1922. évi 180,000. számú végrehajtási utasítás 8. §-ának 4-ik bekezdése szerint a járadékoknál az adókötelezettség előfeltétele az, hogy annak jogi alapja legyen. Az önkéntes adományok, a rokoni támogatások, a szülők részéről a gyermekeiknek önként adott apanageok stb. egyáltalán nem esnek általános kereseti adó alá. A járadékszerű visszatérő szolgáltatásokból eredő jövedelem adóztathatóságának az előfeltételét pedig a hivatkozott utasítás 9. §-ának a rendelkezése szerint az képezi, hogy annak teljesítése törvényes, bírói ítéleten alapuló vagy szerződéssel megállapított legyen. A fennforgó esetben még csak állítva sincs, hogy a panaszos kezeihez a férje részéről juttatott jövedelem jogi természete e követelményeknek felelne meg, azért is az adóztatásnak nem volt helye. 46. A részvény illeték azok után az összegek után jár, amelyeket a részvénytársaság a részvényekért kap, tekintet nélkül arra, hogy azokat mire fordítja. (Közigazgatási bíróság 6014/4924. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet adva, a 9.900,000 K illeték visszatérítését elrendeli. Indokok : A panaszos részvénytársaság 4923. évi szeptember