Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)
Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. •20 (Közigazgatási bíróság 2302/1925. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panaszt elutasítja. Indokok: A panaszos közönség az adóügyi bizottságnak a késedelmi pótlék visszatérítését elrendelő határozatát azért tartja sérelmesnek, mert az 1920 : XXXIV. tc. 117. §-ának i. pontjában levő annál a rendelkezésnél fogva, amely szerint a városi ingatlanátruházási illetékekről készített szabályrendeleteknek az illetéket csak ugyanolyan alapelvek szerint lehet szabályozni, amely alapelveket az ingatlanátruházási illetékre nézve ez a törvény megállapít, a pótlékot az 1923. évi 117,303. sz. pénzügyminiszteri rendelet alkalmazásával jogosan szedte be. A panaszt jogosnak elismerni nem lehetett, mert az állami ingallanátruházási illetékekre vonatkozó jogszabályokat a városi átruházási illetékre csak akkor lehet alkalmazni, ha azokat a város saját szabályrendeletébe átveszi, a panaszos közönség előadása szerint pedig a városi ingallanátruházási illeték előleges befizetését elrendelő és 10%-os késedelmi pótlék szedését megengedő rendelkezést tartalmazó szabályrendelete nincsen. 37. Az állandó házadómentesség megállapítása szempontjából nem elegendő, hogy az üzemi célra szolgáló épület ipartelep területén az iparüzem céljait szolgálja, hanem szükséges még az is, hogy az ipartelep gyári jelleggel bírjon, vagyis gépek segítségével és nagyobbszámú munkással iparcikket nagyban való eladásra, vagy raktár számára termeljen. (Közigazgatási bíróság 13,649/1924. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: Panaszos elsősorban azt kifogásolja, hogy favágótelepére nézve az állandó házadómentességet nem állapították meg. Ezt a kifogást a bíróság alaptalannak találta. A panaszos által hivatkozott 1922: XXII. tc. 2. §. 6. pontja szerint a gyárak és a gyárakkal hasonló ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek és épületrészek nem esnek házadó alá. Az állandó házadómentesség megállapítása szempontjából tehát nem elegendő, hogy az üzemi célra szolgáló épület ipartelep területén az iparüzem céljait szolgálja, hanem szükséges még az is, hogy az ipartelep gyári jelleggel bírjon, vagyis gépek segítségével és nagyobbszámú munkással iparcikkel nagyban valóeladásra, vagy raktár számára termeljen.