Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

5 Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. abban az egy esetben volt alkalmazható a forgalmi érték, ha a névre szóló részvények a részvénytulajdonos által másra ruháztatták át. Ellenben a részvénytársaságok által a társasági szerződést érintőleg végrehajtott jogi jelentőségű műveletek (tőkeösszesítés, tőkefelemelés) illeték alá vonásánál sehol sem fordul elő a legsúlyosabb illetékezési alap: a forgalmi érték, hanem a múltban csupán a kibocsátott részvények névértéke, a jelenben pedig csak a részvények kibocsátási ára szerepel illetékezési alap gyanánt, tehát a kevésbbé súlyos illetékezési alapok. Ezek szerint a társasági szerződés illetékezésére vonatkozó jogfejlődésünk teljesen ellentmond annak, hogy midőn a részvények egyszerűen csak kicseréltetnek és tulajdonátruházás egyáltalán nem forog fenn, a forgalmi érték, azaz a legsúlyosabb illetékezési alap után lehessen az illetéket követelni akkor, amidőn a részvénykicserélés a múltban egyáltalán nem esett illeték alá és a jelenben is a törvényhozó — a törvény indokolásából kittinőleg — azt csak enyhén kívánta megilletékezni. Kizárja ezt az a körülmény is, hogy a forgalmi érték (tőzsdei árfolyam) alkalmazása esetében igen gyakran fordulna elő, hogy a részvények pusztán formális kicserélése — a törvényhozónak az indokolásban kifejezésre juttatott célzata ellenére — nagyobb illetékkel sújtatnék, mint a részvény kibocsátása, tehát a tőkeösszesítés, illetve a vagyonbetét szaporítása. E kérdés eldöntésénél figyelmet érdemel az is, hogy az 1920: XXIV. tc. 14. §-ának 4. pontja szerint a tőkefelemeléssel kapcsolatos részvénykicserélés esetében maga a részvénykicserélés nem esik I. fokozatú illeték alá, hanem csupán a régi és új részvények kibocsátási ára közölt mutatkozó különbözet után kell III. fokozatú illetéket fizetni. Minthogy ez a kibocsátási árkülönbözet rendszerint jóval kisebb összeg szokott lenni, mint az új részvény forgalmi értéke, a forgalmi értéknek a részvénykicserélésnél való alkalmazása sok esetben arra a még kirívóbb anomáliára vezetne, hogy a pusztán formális részvénykicserélés az illetékezési alap nagysága következtében súlyosabb illeték alá esnék, mintha a részvénykicserélést tőkefelemeléssel kapcsolatban hajtanák végre. De nem lehet a kibocsátási árat sem illetékezési alapul venni, mert a kibocsátási ár gyanánt az említett 14. törvényszakasz első pontjának második bekezdése világosan «az egyes részvények után a részvényjegyző által tényleg befizetett vagy fizetni kötelezett összegét)) jelöli meg, a részvénykicserélésnél azonban kétségtelenül nincsen szó részvényjegyzésről, befizetésről, befizetési kötelezettségről, tehát a kibocsátási ár fogalma a részvénykicserélésnél nem konstruálható meg. Kibocsátási árról ebben az esetben csupán a becserélt régi részvényeknél lehetne szó, de ezt ille-