Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

Közigazgatási Döntvénytár. céljára bérbe van adva, s a székesfőváros vízszolgáltatásáról szóló 1644/1917. kgy. számú szabályrendelet -27. §-ának rendelkezése értelmében külön vízmérővel van felszerelve. A vitás kérdés az, hogy az említett házban az abban gyakorolt ipar céljára felhasznált vízmennyiségért a vízmérő állása szerint járó vízdíjat a háztulajdonos köteles-e megfizetni. A szabályrendeletben foglalt az alól az általános szabál\ alól, hogy a vízdíjat a háztulajdonos fizeti, a 39. §. harmadik bekezdése azt a kivételt állapítja meg, hogy a külön vízmérővel ellátott — ipari célra bérbeadóit — helyiség után a vízdíjat a bérlő tartozik fizetni s azért az ingatlan tulajdonosa nem felelős: Ennek a rendelkezésnek nyilvánvaló célzata az, bogy ojy esetben, amikor a külön vízmérő útján megállapítható, hogy a/, ipari célokra használt helyiség bérlője mennyi vizet fogyasztott, ennek a víznek díjával maga a fogyasztó és ne a háztulajdonos terheltessék. A szabályrendelet tehát az említett esetre a háztulajdonos részére a vízdíj fizetésének kötelezettsége alól kifejezetten mentességet biztosít. Igaz ugyan, hogv a szabályrendelet a háznak csak külön vízmérővel ellátott valamely helyiségre vonatkozólag állapítja meg a bérlő fizetési kötelezettségét és a háztulajdonosnak a fizetés alól való mentességét s ezt kifejezetten nem terjeszti ki arra az esetre, amikor a külön vízmérővel felszerelt egész ház van ipari célokra bérbeadva ; a rendelkezésnek ismertetett célzata azonban nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a háztulajdonos mentessége erre az utóbbi esetre vonatkozólag is fennáll. Semmi értelme sem volna annak, hogy az, aki a háznak csak néhány helyiségét bérli és használja ipari célokra, a külön vízmérővel felszerelt ezek után a helviségek után a vízdíjat saját felelősségénél fogva fizesse, míg az, aki ugyancsak ipari célokra a külön vízmérővel felszerelt egész házat bérli, a fogyasztott víz díjáért felelős ne legyen. A bérlőnek a háztulajdonoshoz és a vízmű tulajdonosához való jogviszonya, a vízfogyasztás rendeltetése és a bérlő által fogyasztott vízmennyiség megállapításának lehetősége mindkét esetben teljesen azonos s így a két eset közt a jogi következmények szempontjából megkülönböztetést tenni nem lehet. Ez a megkülönböztetés a szabályrendelet vonatkozó intézkedésének szellemével ellentétben állana. Minthogy a kifejtettek szerint a szabályrendelet helyesen értelmezett intézkedése a panaszos, mint háztulajdonos részére az ipari célokra egészben bérbeadott és külön vízmérővel ellátott ház vízdíjának megfizetése alól mentességet ad, a panasznak helyet adni s a panaszost a vízdíj megfizetésének kötelezettsége alól felmenteni kellett.