Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

közigazgatási Döntvénytár. bízza, hogy a tűzifát természetben vagy annak értékét adja ki a tanítónőnek. A tanítónő panasza ez ellen a határozat ellen irányul és a kiszolgáltatás kérdésében azt kéri. hogy az iskolafenntartó a terménybeli járandóságnak természetben való kiszolgáltatására köteleztessék. II. A bíróság ennek a panaszbeK kérelemnek helyet adott a következő okokból: Az 1907; XXVII. te 7. ^-ának második bekezdése szerint az iskolafenntartó a terménybeli járandóság készpénzbeli egyenértékének megfizetésére csak késedelem vagy hiányos teljesítés, tehát mulasztás esetére van kötelezve. Amiből önként következik, hogy az iskolafenntartó mulasztása esetére szóló ez a rendelkezés a tanító, illetőleg tanítónő értlekében áll fenn és így a tanítói törvényszerű fizetés kiegészítőrészeképen biztosított terménybeli járandóság helyett a készpénzbeli egyenérték kiszolgáltatásának csak akkor van helye, ha azt a tanító, illetőleg tanítónő maga kéri. De az iskolafenntartó a mulasztás esetére szóló ezt a törvényes rendelkezést a tanító, illetőleg tanítónő akarata ellenére a maga javára fel nem használhatja akkor, amikor reá nézve a terménynek természetben való kiszolgáltatása helyett a készpénzbeli egyenérték kiszolgáltatása előnyösebb. Annak a törvényes rendelkezésnek, hogy a felekezeti tanító törvényszerű fizetése közigazgatási úton való biztosítása alkalmával a terménybeli járandóság készpénzbeli egyenértéke is megállapítandó, az ugyan a nyilvánvaló célja, hogy ez az értékelés ne csak az államsegély kieszközlése alkalmával, hanem a tanító szolgálati viszonyából eredő összes igények elbírásánál irányadóul szolgáljon : ámde a jelen esetben a bíróság úgy találta, hogy a készpénzbeli egyenérték kiszolgáltatásának helye egyáltalában nincs és így egyúttal az érték közömbös is. íla az iskolafenntartó a törvényszerű tanítói fizetés kiegészítőrészeképen terménybeli járandóságot biztosít: viselnie kell azt a kockázatot, mely a termények beszerzésével és kiszolgáltatásával jár. Ilyen kockázat az, mely a termények beszerzési vagy piaci árában beállható árhullámzásból származik. Erre \aló tekintettel az 19Ü7 \\Vll. tc. 8. ^-ában el van rendelve, hogy a termények értéke öt év átlagárai alapján állapítandó meg és számítandó be a tanító törvényszerű fizetésébe. Amiként tehát a tanító vagy tanítónő nem kifogásolhatja a terményeknek természetben való kiszolgáltatását akkor, ha a termény piaci ára a kiszolgáltatás idején a megállapított átlagár alá száll: épen úgy az iskolafenntartó sem tagadhatja meg a termé-