Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

40 Közigazgatási Döntvénytár. A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyt ad és panaszlót a terhére rótt 77 K 40 f gyógyköltség megfizetésének kötelezettsége alól felmenti. Indokok: A panaszlót, ki a m. kir. államvasutak vállalati betegsegélyző pénztárának tagja, a kórházban 30 napig bujakór miau ápolták. A felmerült gyógyköhségben a megtámadott határozat szerint azért lett marasztalva, mert vagyona van és mert az 1898: XXI. tc. 9. §-a szerint a kir. kincstár csupán a bujakóros szegények gyógyköltségét viseli. Az emiatt emelt panasznak a m. kir. közigazgatási bíróság lielyt adott és a rendelkező rész szerint határozott, mert: Az 1898: XXI. tc. 9. §. utolsó bekezdése szerint a bujakóros betegek kórházi ápolási díját az államkincstár viseli, ha az ápolt valamely elismert jellegű betegsegélyző pénztár tagja. A 9. §., amelyre a fentidézell utolsó bekezdés utal, a bujakórban szenvedő szegények ápolási költségét említi ugyan, mint olyant, amelyet az államkincstár visel, ámde a törvény helyes értelme — és ezt a javaslati indokolás is támogatja — a 9. §. utolsó bekezdése a betegsegélyző pénztárakat a bujakór miatt ápolt pénztári tagok után felmerült kórházi költségek viselése alól fellétlenül mentesíti, tehát arra való tekintet nélkül, hogy az ápoll tag szegény-e vagy sem. Nyilvánvaló ez abból, hogy a betegsegélyző pénztárak és tagjaik közti jogviszonyban a segélyezést illetően a tag vagyoni viszonyai súllyal nem bírnak. Minthogy azonban másrészt az 1907: XIX. tc. értelmében a munkásbiztosító pénztárak tagjaikat mindennemű betegség esetében kötelesek a törvényszerű segélyben részesíteni, világos, hogy az 1898: XXI. tc. 9. §-a betegsegélyző pénztárakat tagjaikkal szemben a bujakor miatt ápolás költségeinek viselése alól is, nem a tagok, hanem a kincstár terhére mentette fel. A kincstár tehát a vagyonos pénztári tagnak ápolási költségét is viselni köteles. A kórházi ápolás szüksége jelen esetben már a betegség neméből is következvén, az 1898: XXI. tc. 9. §-ának rendelkezésétől eltekintve, az ápolási költségeket 28 napra a m. kir. álla mvasúli vállalati betegsegélyző pénztár volna köteles viselni, további két napra pedig a láppénz erejéig az 1907: XIX. tc. 59. §-a értelmében ; viszont a két napi ápolási költségnek a táppénzen felüli része a bíróság 891. számú elvi határozatában kifejtettek szerint szintén nem eshet az ápolt terhére.