Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

78 Közigazgatási Döntvénytár. hagyhatók figyelmen kívül ott, ahol az 1911 : I. tc. hatálya alatt folytatott perről van szó. Ott azonban, ahol a per még a régi szabályok szerint tárgyaltatik, ezek a zárjelben idézett szakaszok annyiban szintén irányadók, hogy az illető szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a régi perrendtartásban ennek megfelelő intézkedések voltak. Egy olyan szakaszt azonban, amely az új Pp. bizonyos rendelkezésére hivatkozik, semmi esetre sem lehet alkalmazni a régi perrendtartás alapján végzett olyan cselekményre vagy beadványra, amelynek megfelelőt az új Pp. nem ismer. Ilyen cselekmény a régi rendes perekben az iratváltás és az egyes iratok beadására igénybe vehető halasztásoknak a perfelvételi jegyzőkönyvbe való bejegyzése. Az új Pp. az írásbeli tárgyalást teljesen kiküszöbölte az elsőbírósági eljárásban s így az erre vonatkozó régi szabályoknak megfelelő szabály az új Pp.-ben nem is lehet. Az 1914 : LXIII. tc. 2. §-ának alkalmazásánál különösen nem szabad figyelmen kívül hagyni az abban idézett perrendtartási szakaszokat. Ennek a szakasznak ugyanis a javaslat indokolásából, valamint a képviselőházi tárgyalás során tett miniszteri nyilatkozatokból kitűnően főcélja volt, hogy a Pp.-nek a peruihuzások megakadályozását célzó rendelkezéseit támogassa. Mivel kivételesen súlyos illetéktételeket állapít meg, a legszorosabban magyarázandó. Erre mutat rá különben a végrehajtása tárgyában kiadott pénzügyminiszteri utasítás 2. § a is. Figyelembe véve tehát azt, hogy a Pp.-nek azok a szakaszai, amelyekre a 2. §. 1. és 2. pontja hivatkozik, valamennyien egészen más természetű cselekmények halasztására vonatkoznak, mint amilyen cselekmény a periratok beadása, kétségtelen, hogy ennek a szakasznak rendelkezései az ilt tárgyalt kölcsönös beleegyezésen alapuló halasztásra, illetve annak a perfelvételi jegyzőkönyvbe való bejegyzésére semmikép sem alkalmazhatók. Erre az eredményre kell jutni különben a 2. §-nak fentemlített céljára való tekintettel is. A Pp. a régi perekre nézve nem alkalmazza ezeket a szabályokat, amelyek a per elhúzásának megakadályozását szolgálják. Érvényben hagyja azokat a^ szabályokat, amelyek módot adnak arra, hogy a peres felek^ közös megegyezéssel halogathassák ügyük elintézését, Logikai következetlenség volna tehát akkor, amikor a törvényhozó az alapelvet elejtette, az ennek az elvnek érvényesülését támogató, elősegítő magasabb illetéket követelni. A 2. §. nem lévén alkalmazható, el kell dönteni azt a kérdést, mely szabály szerint milyen illeték alá esik tehát a kölcsönös beleegyezéssel igénybevett halasztásnak a perfelvételi jegyzőkönyvbe való bejegyzése.