Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)
Közigazgatási Döntvénytár. 68 vitatja, hogy a részvénytársaságok igazgatósági tagjainak kifizetett jutalékok szolgálati illetményeknek tekintendők, amiért is a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok területén lakó igazgatósági tagoknak a magyarországi vállalatoktól járó jutalékai az 1908: XIV. tc. 18. §-ának rendelkezése értelmében a magyar államban adó alá nem vonhatók. Kéri az e címen kivetett III. osztályú kereseti adó törlésének az elrendelését. A panasznak helyet adni nem lehetett, mert a részvénytársaságok igazgatósági tagjainak kifizetett jutalékok lényegükben sem a kereskedelmi jog, sem pedig a pénzügyi jog szempontjából szolgálati illetményeknek nem tekinthetők és így ezeknek a jutalékoknak a megadóztatásánál az idézett törvény 18. §-a nem alkalmazható. A magyar kereskedelmi jog szerint ugyanis (1875 : XXXVII. tc. 182—200. §-ainak egybevetett értelméből kitetszően) a részvénytársaság igazgatóságának tagja a részvénytársaságnak megbízottja (amely megbízás meghatalmazási viszonyt is alapít) de nem hivatalnoki alkalmazottja, mert ha valakit az igazgatóság tagjává választanak, az illető csak megbízást nyer és nem alkalmazást. Ez a megbízás pedig szolgálati viszonyt nem létesít. A részvénytársaság és az igazgatóság tagjai közt fennálló jogviszony ugyanis nélkülözi azokat az ismérveket, amelyek a szolgálati viszony alapfeltételei: így az igazgatósági tag a részvénytársaság beleegyezése nélkül is tetszése szerint foglalkozhatik kereskedelmi ügyletekkel, járandóságát a közgyűlés egyoldalúlag állapítja meg és felmondási időre igényt nem tarthat (ellentétben a KT. 55—59. §-aiban az alkalmazottakra nézve megállapított törvényes rendelkezésekkel). Az igazgatóság tagjai csak akkor sorozhatok a részvénytársaság hivatalnokai közé, ha állandó fizetéssel hivatalnoki minőségben is alkalmaztatnak. Ekkor is különbözik azonban jogi természetére nézve a szolgálati szerződésből folyó illetmény az igazgatósági tagnak járó nyereségjutaléktól. Mindebből következik, hogy az igazgatósági tagok nyereségjutalékát a kereskedelmi jog alapján sem lehet helyesen szolgálati illetménynek minősíteni, mert ilyen csakis szolgálati szerződésből kifolyóan keletkezhetik. Épen így minősíthető szolgálati illetménynek az ügyvédi vagy orvosi «szolgálatért» nyújtott díjazás sem. Ezen az állásponton az 1908 : XIV. tc. 18. § a nem változtatott. Szolgálati illetménynek tehát e törvény alapján is csak azt lehet minősíteni, amit törvényeink annak tekintenek. Közigazgatási Döntvénytár. XII. 5