Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

62 Közigazgatási Döntvénytár. felszólamlási bizottságnak 25,045 K tiszta jövedelmet és 890 K jövedelemadót megállapító határozatát s kéri magát a jövedelemadófizetéstől felmenteni, hogy törvény ellenére az adóköteles jövedelemhez számíttatott a F. r.-t. által neki önként nem kikötötten adott 5000 K jutalom és nem hozatott levonásba a nyugdíjalapra fizetett 860 K járulék, ezek levonása után pedig tiszta jövedelme nem haladta meg a 20,000 K-t. Ami az 5000 K jutalmat illeti, erre nézve a panaszló által beadott vallomásából az állapítható meg, hogy azon összeget igazgatói remuneráció címén kapta. Minthogy pedig a remuneráció a részvénytársaságoknál kifejlődött állandó gyakorlat szerint a tisztviselőknek és alkalmazottaknak oly járandósága, mely összegére nézve nincs ugyan előre megállapítva, de az egyes üzleti évek eredményéhez képest és a fizetések arányában változó összegben minden hivatali kötelességét teljesített tisztviselőnek és alkalmazottnak évenkint kijár, azokat a szolgálati viszonyukból, illetve teljesített szolgálatukból folyóan megilleti, a remunerációképen élvezett jövedelem az 1909 :X. tc. 21. §-a 1. és 2. pontja értelmében az adóköteles jövedelemhez számítandó. A panaszlónak azon panaszbeli állítása, hogy ő a szóbanlevő 5000 K-t önként adott jutalom címén kapta, a vallomásban e jövedelmének címe tekintetében foglalt elismeréssel szemben azért nem vehető figyelembe, mert ez állítására semmi bizonyítékot sem hozott fel és mert azt, hogy e jutalmat alkalmilag ahhoz való igényjogosultság nélkül kapta, nem is állítja. II. (Közigazgatási bíróság 101/1916. R sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. Indokok: A panasz kizárólag arra irányul, hogy az adótétel az 1914:XLVI. tc. 11. §-ának értelmében arányosítás útján lelt volna megállapítandó, mert a szolgálati viszonyból származó jövedelem, melyhez a 4000 K remuneráció helytelenül adatott hozzá, a 20,000 K-t meg nem haladja. Az 1909: X. tc. 21. §-ának II. pontja értelmében szolgálati viszonyból származó jövedelemnek tekintendő úgy az állandó természetű illetmény, mint a változó természetű járandóság. A 143,700/914. számú végrehajtási utasítás 21. §-ának 2. pontja értelmében pedig pusztán azok az önként adott jutalmak nem számítanak a járandóságok közé, amelyeket mint ajándékokat, segélyeket a munkaadó az utasítás 14. §-ának 2. pontja szerint teherként le nem vonhat.