Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. 51. A befizetett adók levonását nem tehet megtagadni akkor, ha a fél azért nem adott vallomást, mert jövedelme az adók levonása után a 20,000 K-n alul maradt. (Közigazgatási bíróság 26,989 1915. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet ad és a panaszlót a jövedelemadó fizetéskötelezettségélől felmenti Indokok: Azon házbirtok, melynek 39,459 K-t kitevő jövedelme a panaszló adóköteles jövedelmének megállapításánál a kir. adófelügyelő felterjesztő jelentésének tartalma szerint is tévedésből egész összegében számításba vétetett, a panasszal bemutatott hiteles telekkönyvi másolat tartalma szerint felerészben a panaszló tulajdona. Ennélfogva és mivel az nem is állíttatik, hogy a panaszló tulajdonostársával közös háztartásban él s mint családfő az egész ház jövedelmével rendelkezik, a panaszló házbirtokrészének jövedelméül csak 19,579 K vehető számításba Ezen bevételből az l9l4:XLVí. tc. 4. §-a értelmében levonandó azon 5364 K 3 f-t kitevő adóknak felerésze — 2682 KI f — melyeket a panaszló és tulajdonostársa a panasza, melleit bemutatott hiteles adószámiakivonat tartalma szerint az 1914. évre házbéradó, általános jövedelmi pótadó, országos betegápolási pótadó, útadó és községi adó fejében beűzettek. E levonásnak nem áll útjában az idézett törvénynek azon rendelkezése, hogy az adók akkor vonhatók le, ha az adóköteles a nyers bevételekről és az azokból levonható tételekről kimerítő vallomást ad, mert a törvény az adólevonás jogát nem a kimerítő vallomás benyújtásáért való jutalmazásként állapítja meg, hanem ellenkezően azon jog elvesztését a vallomási kötelezettség teljesítése elmulasztásának büntetéséül mondja ki: minthogy pedig az 1914:XLVÍ. tc. 1. §-ának azon intézkedéséből, hogy az 1909: X. tcikket a 20,000 K-t meghaladó összjövedelmekre lépteti hatályba, továbbá a 9. §. 1. pontjának azon rendelkezéséből, hogy vallomást adni csak azok kötelesek, kiknek összjövedelme az 1914. évben a 20,000 K-t meghaladta, végül az 1914 évi X. tc. 9. §-ának azon intézkedéséből, hogy a nyers jövedelemnek a törvényben megengedett levonások után fennmaradó része alkotja az adóköteles tiszta jövedelmet, az állapítható meg, hogy jövedelemádókötelesnek csak az a fél tekintendő, kinek a törvényben megengedett levonások után fennmaradt tiszta jövedelme a 20,000 K-t meghaladta, nyilvánvaló, hogy a 20,000 K-t