Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)
182 Közigazgatási Döntvénytár. szóló 1898 : XXI. tc. 14. S-a a m. kir. belügyminiszteri hatalmazta fel, hogy az ilyen költségek megállapítása, érvényesítése stb., valamint a magánosokat terhelő nyilvános betegápolási költségek behajtása körül folyamatba teendő eljárást és pedig a magánosok ellen folyamatba teendő eljárást a közadók kezeléséről szóló törvény (1883 : XUV. tc.) rendelkezéseinek lehető figyelembevételével rendeleti úton szabályozza. A m. kir. belügyminiszter által ebben a tárgyban 35,000/B. M. 1902. sz. a. kibocsátott és utóbb 140,000'B. M. 1907. sz. a. módosított kórházi szabályrendelet a magánosokkal szemben, akik közé a munkásbiztosító pénztár is számítandó, az ilyen költségek behajtására nézve a közadók kezeléséről szóló 1883 : XLÍV. le. III. részének rendelkezéseit terjesztette ki. Az utóbb idézett tc III. fejezetében nem foglaltatik ugyan intézkedés a tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett köztartozások visszakövetelésének feltételeiről, amennyiben az erre vonatkozó szabályok az 1883 : XUV. tc. IV. részének II. fejezete 90. §-ában foglaltatnak. Azonban a közkórházi szabályrendelet e részben önálló intézkedést nem tartalmazván, nem lehet kétséges, hogy a magánosokat terhelő tévesen befizetett vagy jogtalanul beszedett ilyen belegápolási költségek, mint közadók módjára behajtandó köztartozások visszakövetelésének feltételeire nézve ugyanazok a szabályok az irányadók, mint amelyek a közadókra nézve ér\ényesek. A panaszos pénztár azt az összeget, amelynek felél tévesen befizetettnek állítja és visszaköveteli az 1913 szept. 30. napján 957/1917. sz. a. kelt intézkedés szerint jogerőre emelkedett fizetési meghagyás alapján, tehát nyilvánvalóan akkor fizette be a kórház pénztárába, amikor az 1913 márc. 30-án kelt 50,000/B. M. 1913. sz. rendeletlel közzétett és az 1883 : XUV. tc.-be foglalt szabályok helyébe lépett új adókezelési szabályok már hatályban voltak. Az utóbbi szabályok 190. $-a szerint a tévesen befizetett köztartozások nem követelhetők vissza olyan jogcímen, mely a fennálló törvényes rendelkezések értelmében jogorvoslat útján érvényesíthető volt volna. A panaszos pénztár a befizetett ápolási költség fele részét azon a jogcímen követeli vissza, hogy az ápolt hevenyfertőző betegség miatt ápoltatott és hogy az ápoltat a hatóság is beszállíttatta volna a kórházba, ha oda önként be nem ment vagv szállíttatott volna. Az ápolt kórházi ápolása léhát a hevenyfertőző betegség elleni védekezés természetével bír és így a bíróságnak 1913 júf.