Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. 173 (Közigazgatási bíróság 2423/1917. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A fegyelmi választmánynak 601/1916. sz. panaszolt határozatát megsemmisíti. Indokok: Sz. város közigazgatási bizottsága 710 1914. sz. határozatával dr. G. J. városi tiszti tőorvos ellen a fegyelmi eljárást elrendelte és őt állásától felfüggesztette. Miután dr. G. J. az ellene folyamatba tett bűnvádi és fegyelmi eljárás befejezése előtt meghalt, özvegye a törvényhatóságtól nyugdíj megállapítását kérte. A városi nyugdíjszabályrendelet 6. §. 6. pontja értelmében sem a maga, sem pedig özvegye vagy árvája részére állandó ellátásra vagy egyszer s mindenkorra szóló részeltetésre igényt nem tarthat az a törvényhatósági alkalmazott, aki oly cselekmény elkövetése után, mely a hivatalból való elbocsátást vonta volna maga után, öngyilkos lesz, megszökik vagy bármely más okból ezen cselekmény miatt ellene a bűnvádi vagy fegyelmi eljárásnak helye nem lehet; mely esetekben azonban a részeltetésből való kizáratás a fegyelmi eljárás megtelelő alkalmazása mellett mondatik ki. A szabályrendelet ezen rendelkezésére hivatkozva a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya 601/1916. sz. határozatában kimondotta, hogy özv. G. J.-nének néhai G. J. volt városi tiszti főorvos után nyugellátásra nincsen igénye. A határozat indokolásában a kir. Kúria 380/95/1916. sz. ítéletével befejezett bűnvádi per adataiból megállapította a fegyelmi választmány, hogy dr. G. J. hivatalban léte alatt oly cselekményeket követett el, hogy őt, amennyiben életben marad, és a fegyelmi eljárás ellene lefolytatható lett volna, hivatalvesztéssel kellett volna büntetni. Ezen határozat ellen a folyamodó özvegy a m. kir. belügyminiszterhez intézett fellebbezéssel élt, melyet a m. kir. belügy miniszter az 1896: XXVI. tc. 45. §-ára hivatkozással a bírósághoz hatásköri alapon áttett. A fegyelmi hatóságoknak fegyelmi ügyekben hozott határozata ellen törvény szerint közigazgatási bíróság előtti eljárásnak helye nincsen. A fegyelmi választmánynak ebben az ügyben hozott határozata ellen beadott fellebbezést mégis panasznak minősíteni és a határozatot meg kellett semmisíteni, mert a bíróság hatáskörére nézve az a döntő, hogy mi a határozat tárgya és nem az, hogy mely hatóság hozta a határozatot. Ebben az esetben a fegyelmi választmány törvényhatósági tisztviselő özvegyének ellátási igénye tárgyában határozott. Ez a vitás kérdés azonban, melyben az 1896: XXVI. tc.