Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

154 Közigazgatási Döntvénytár. (Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1917 december 7-én 1217. sz.) A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal 1917 dec. 7-én tartott biztosítási tanácsülésében, a K—i Önkéntes Mentőegyesületnek az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár igazgatóságának 1917 jan. 5-én 4/633. Kzs. 4. sz. a. kelt üzembesorozó határozata ellen beadott fellebbezése tárgyában a következőleg határozott: A m. kir. Állami Munkásbiztosítási Hivatal a fellebbezést elutasítja és az Országos Pénztár határozatát helybenhagyja. Indokok: Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár igazgatósága megfellebbezett határozatával a K—i Önkéntes Mentőegyesület ((betegápolás és betegszállítás)) üzeméi az 1907 : XIX. tc. alapján balesetbiztosításra kötelezettnek jelentette ki és azt 1913 jan. 1-től kezdődő hatállyal az 1907 : XIX. tc. alapján balesetbiztosításra kötelezettnek jelentette ki és azt a veszélyességi táblázat 633. számú, «Betegápolás» elnevezésű és a «#» veszélyességi osztályba tartozó üzemcím alá besorozta s az üzem részére a 6., azaz a közepes veszélyességi arányszámot állapította meg. Az Önkéntes Mentőegyesület az Országos Pénztárnak ez üzembesorozó határozata ellen a törvényes határidőben fellebbezett és kifogásolja a balesetbiztosítási kötelezettséget. A mentőegyesület ugyanis, mint a fellebbezés állítja, betegápolással nem foglalkozik, hanem segédkezik hirtelen támadt balesetek alkalmával az életmentésben, első orvosi segélynyújtásban és K. város halárain belül a betegszállításban. Ezt a szolgálatot a nagy közönséggel szemben teljesen díjmentesen végzi és díjtalanul szolgáltatja ki az első orvosi segélynyújtáshoz szükséges köt- és gyógyszereket. Tehát humánus intézmény, amely tagjainak önfeláldozó munkájával, a nagyközönség erkölcsi és anyagi támogatásából küzd fenntartásáért és a kitűzött nemes célok eléréséért. Az Állami Munkásbiztosítási Hivatal a fellebbezésnek nem 'adhatott helyt. Az 1907 : XIX. tc. 3. §-ának 23. pontja ugyanis a betegápoló intézeteket a balesetbiztosításra kötelezett üzemek közé sorozza. A törvény e pontjának alkalmazhatósága nincsen feltételekhez kötve abból a szempontból, hogy a betegápolás hogyan, miképen történik s az ápolás alá vett személlyel szemben tarlód vagy átmeneti tevékenység-e. Ezért a törvény idézett pontjában említeti betegápolás fogalömmeghatározása a fellebbező mentőegyesülettel szemben alkalmazható, mert nem lehet kétséges, hogy a mentőegyesülelnek a balesetek alkalmával való első se-