Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

2 Közigazgatási Döntvénytár. nak lebonyolítására szolgáló és az idézett törvény §-okban foglaltak szerint nagyobb költségekkel járó utcákra a törvény rendelkezéseit kifejezetten kiterjesztette volna és az utcák építéséről és fenntartásáról ebben a törvényben kifejezetten intézkedett volna. Az a fedezet tehát, amelyet az idézett tc. 155. és 156. §'-ai Budapest székesfővárosban a közutak építésére és fenntartására kijelölnek, nem fedezete egyszersmind a székesfőváros belső forgalmának lebonyolítására szolgáló utak, utcák és terek építési és fenntartási költségeinek is és nincs alapja annak az érvelésnek : hogy az utcák építési és fenntartási költségeihez való hozzájárulása a háztulajdonosok egyéb módon nem kötelezhetők, mint ahogy az idézett törvény §-okban meg van határozva. Az 1890:1. tc. is egyébként a közutak építését és fenntartását az országos közlekedés biztosítása szempontjából szabályozza és a szükséges fedezetet is ehhez mérve szabja meg. A községekben és a városokban a belső forgalomra szolgáló utak burkolását a közlekedés biztosításán túlmenő közérdek, nevezetesen : a közegészségügy előmozdítása és a község és város fejlesztése teszik indokolttá és szükségessé. Nem ütközik tehát törvénybe a székesfővárosnak önkormányzati hatáskörében az 1872: XXXVI. te. 3. §-a értelmében alkotott és a kormányhatóság által jóváhagyott szabályrendelet, amennyiben úgy — miként panaszossal szemben is — a székesfőváros belső forgalmának lebonyolítására szolgáló utcák burkolása esetén alkalmaztatik a telektulajdonosokkal szemben, akik a burkolásnak hasznát veszik. A városoknak (községeknek) ilyen burkolási járulék szedéséhez való joga különben az 1896: XXVI. tc. 34. §. 2. pontjában kifejezetten is el van ismerve. Ezenfelül — Budapestet kivéve — a többi városokban szedhető ilyen járulékokat most már az 1912: LVIII. tc. 12. §-a is szabályozza. A burkolási szabályrendelet törvénybe ütköző voltára alapított kifogás tehát alaptalan. Az a további kifogás, hogy új burkolat alkalmazásának szüksége fenn nem forgott, azért nem volt figyelembe vehető, mert a szabályrendelet 1, §-a szerint a közterületek burkoltatása a székesfőváros hatóságának kizárólagos joga és így az egyes ingatlantulajdonos érdekeit csak a közigazgatási hatósági eljárásban érvényesítheti.