Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

130 Közigazgatási Döntvénytár. (M. kir. belügyminiszter 1934 1918. sz. a.) A v—i királyi járásbíróság jelentést tett hozzám, hogy az ó—i községi jegyző M. S. katonai egyén haláleset felvételét 1536 1916. számú jelentésével megtagadta azon indokolással, mert az elhalálozás ideje és helye nincs megállapítva. A nevezett királyi járásbíróság egy újabb előterjesztésében utasítást kért a szóban levő halálesetfelvétel körül követendő további eljárásra. Az igazságügyminiszter úrnak e kérdésben elfoglalt álláspontjával egyetértőleg felhívom alispán urat, utasítsa az ó—i községi jegyzőt, hogy a v—i királyi járásbíróságnak hozzá intézendő újabb felhívásra M. S. halálesetét vegye fel. Ugyanis nem férhet kétség ahhoz, hogy a m. kir. 2. honvéd pótzászlóaljtól a v—i királji járásbírósághoz érkezett ((Haláleseti értesítő», M. S. katonai egyénnek a háború alatt történt halálesetéről szóló és a katonai hatóság által hivatalból kiállított oly hiteles írás, melyet a v—i királyi járásbíróság az 1445 1915. M. E. számú rendelet 1. §-ának második bekezdése értelmében a haláleset felvétele céljából helyesen küldött meg az ó—i községi elöljáróságnak. Az idézett rendeiet 1. §-ának harmadik bekezdése értelmében a nevezett községi elöljáróság a királyi járásbíróság által hozzá küldött hiteles írásbeli közlést akként lévén köteles kezelni, mint a községi halottkémnek vagy a halottkémlést teljesítő más közegnek a halálesetről szóló, az 1894 :XVÍ. tc. 9. §-ában meghatározóit jelentését; a községi jegyző a neki kiadott hivatalos írásteli közlés alapján köteles volt \olna a halálesetet felvenni s a felvételi ívet 30 nap alatt a kir. járásbíróságnak megküldeni. A 43,194 1895. I. M. számó (R. T. 1895. évf. II. kötet 548. 1.) rendelet 8. §-ának első bekezdése szerint előírt II. számú minta I. 6. pontja ugyan megkívánja, hogy a halálesetfelvételkor az elhalálozás helye, napja és órája is felvétessék, de természetes, hogy a rendelet az előírt adatközlést csak a lehelőség korlátai között szabja meg s egyik vagy másik adatnak hiánya, a halálesetfelvétel teljes mellőzésére okul nem szolgálhat, a hősi halált halt egyének halálesetének felvételénél pedig annál kevésbé, mert a katonai hatóságok által hivatalból kiállított hiteles adatok alapján való halálesettelvétel foganatosításának elrendelésével az 1445 1915. M. E. számú rendelet épen azt a célt kívánta szolgálni, hogy a hősi halált halt egyének után esetleg hátramaradt hagyatékokra igényjogosultsággal bírók érdekei, a háború előidézte rendkívüli viszonyok között is lehetőség szerint megóvassanak. Minthogy pedig az ó—i községi jegyzőnek a ((Haláleseti érte-