Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

128 Közigazgatási Döntvénytár. (M. kir. belügyminiszter 122,489/1917. B. M.) Alispán úr hivatkozott számú telterjesztésében H. M. és J. törvényesítése ügyéből kifolyólag utasítást kér arra nézve, vájjon az A. U. 144. §-ában előírt fellételek fennforgása esetén a törvénytelen gyermekek utólagos házasság által történt törvényesítése megállapítható és a gyermekek születési anyakönyvébe feljegyezhető-e, ha a gyermekek anyja tagadásba veszi, hogy a gyermekek az őket, magáéinak elismerő egyéntől származnak, illetőleg az anya a gyermekek természetes atyjául más egyént nevez meg. E felterjesztésére, a csatolmányok visszaküldése mellett, az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg a következőkről értesítem Alispán urat: Az utólagos házasságkötés a dolog természete szerint csak a házastársaknak a házasságkötés előtt együtt nemzett gyermekeit törvényesíti. Bár az A. U. 144. §-ában a törvényesítés anyakönyvi feljegyzéséhez szükséges kellékek között a természetes atyaságnak az anya általi elismerése felsorolva nincs, de ebből nem következik az, hogy a közigazgatási hatóság az A. U. 144. §-ában felsorolt feltételeken kívül mást nem is volna jogosítva a vizsgálat tárgyává tenni: hogy nevezetesen az atyai elismeréssel szemben ne vizsgálhatná azt, vájjon a gyermek valóban az őt elismerő egyéntől származhatik-e és hogy a törvényesítés megállapítását ne tagadhatná meg abban az esetben, ha az eljárás folyamában oly tények derülnek ki, amelyek az elismerés tartalmának valóságát kizárják. Ez különösen arra az esetre áll, ha az anva tagadja, hogy a gyermek az ő férjétől származik. Ebben az esetben a közigazgatási hatóságnak a törvényesítés megállapítását meg kell tagadnia, mert ha a leszármazás ténye vitássá vált, annak megállapítása csak bírói hatáskörbe tartozbatik. Ezt a nézetet támogatja az A. U. 146. §-ának 2. és 3. bekezdése is, amelyből kitűnik, hogy a közigazgatási hatóság a szülőket meghallgathatja arra nézve, vájjon a gyermeket egymással nemzettnek elismerik-e. Ennek a rendelkezésnek pedig alig volna célja, ha a közigazgatási hatóság- az anya nyilatkozatát, az atyai elismeréssel szemben figyelemöe nem vehetné. A H. kiskorúak esetében ennélfogva a törvényesítésnek közigazgatási úton való megállapítását akkor is meg kellene tagadni, ha az A. U. 144. §-ában felsorolt összes teltételek hiánytalanul meg volnának, így különösen, ha az atyai elismerés anyakönyvi feljegyzésre alkalmas alakban történt volna is.