Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. 1909. évi 77,000. sz. m. kir. pénzügyminiszteri utasításnak 47., 48. és 78. §-aiban is ; figyelemmel arra, hogy az idézett tc. e rendelkezéseinek terjedelmére és célzatára nézve nem hagyhat fenn kétséget a törvényjavaslatnak — az 58. §-hoz fűzött — miniszteri indokolása sem, mely szerint: hogy az adófizetési kötelezettség megszűnésének időpontja minden nehézség nélkül megállapítható legyen, ennek bejelentése a megszűnés bekövet­keztét követő 15 napban állapíttatott meg s amely szerint to­vábbá : nagyon természetes, hogy a megkésett bejelentő mulasz­tásának következményeit viselni tartozik és az utóbbi esetben a kivetett adónak csak a bejelentés napjától járó része írható le, s végül figyelemmel arra, hogy ezzel a tényállással szemben a panasziratban felhozottak a panaszolt határozatnak íenn nem tartására elfogadható alapot nem nyújthattak: a jelen ítélet ren­delkező részében foglaltak szerint határozni kellett. 129. Az 1909 : VI. tc. 27. §-ának 8. pontja szerint nem menthetők fel a munkáslakások az adó alól, ha az azokban lakó munkások az épületek és telep karbantartására, esetleg más címen a tulajdonos részére bizonyos díjakat tartoznak fizetni. (Közigazgatási bíróság 6353/1913. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. indokok: A panaszos részvénytársaság azt vitatja, hogy munkásai ingyen lakást kapnak, mert az «általuk fizetett csekély havibért (4—6 K a lakás nagysága szerint) nagyon is felemész­tik; az egész évi ingyen fűtés, a csuszamlós talajon épült laká­sok, ólak, kamrák és takaréktűzhelyek fenntartási költségei)). Ez alapon pedig a munkáslakások részére az 1909 : VI. tc. 27. §-ánák 8. pontjában biztosított állandó házadómentesség meg­adását kéri. Tekintettel azonban arra, hogy a hivatkozott törvényes ren­delkezés alapján a házadó alól való mentesség az erdő- és mező­gazdasági, falamint az ipari munkásoknak lakásait csak akkor illeti meg, ha azok a munkásoknak bérfizetés nélkül engedtet­nek át, az idézett tc. 13. §-a értelmében pedig a házbéradó alapjául veendő haszonértékbe beleszámítandó minden szolgálta­tás, amelyet a lakó a bérlet tárgyának használata fejében a tu-

Next

/
Thumbnails
Contents