Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

74 Közigazgatási Döntvénytár. Épen így az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnak az Állami Hivatal részéről jóváhagyásban részesült alapszabályai 184. §-ának a kérdést érintő rendelkezése is bármely kivételre való utalás nélkül azt a szabályt mondja ki, hogy az alkalmazottainak szolgálali viszonyait az egyes kerületi pénztárak igazgatóságai által megállapított ((szolgálati ésfegyelmi szabályzatok)) állapítják meg. Úgyde a szolgálati viszony rendezését, jelesül: úgv az alkalmazás feltételeinek, a szolgálat megszűnésének, az alkalmazottat a szolgálat tartama alatt megillető jogoknak s az azt terhelő kötelezettségeknek megállapítását célzó szabályoknak, az ú. n. szolgálati pragmatikának az ehhez fűződő fogalomnál fogva, — hacsak ez a kérdés kifejezetten valamely más rendelkezésnek, nincs fenntartva, — a dolog természete szerint ki kell terjeszkedni a szolgálat ellenértékének, az igényelhető javadalmazás minősége, mennyisége és ezek élvezete teltételeinek, vagyis magának az illetményszabálvzatnak is a meghatározására. Amikor tehát az 4907: XIX. te. 130. §-a az ennek első bekezdése szerint megalkotandó szolgálati és fegyelmi szabályzatra nézve általában azt mondja ki, hogy annak az érvényessége az Állami Munkásbiztosíló Hivatal jóváhagyásától függ; minthogy e tekintetben magában a törvényben kifejezeti kivételes rendelkezés elő nem fordul : nem lehet az kétséges, hogy a kerületi munkásbiztosító pénztárak díjazott alkalmazottainak a pénztár igazgatósága részéről megállapított illetményszabályzata, mint amely a kifejtettek szerint a szolgálati és fegyelmi szabályzatnak szerves kiegészítő része, az Állami Munkásbiztosító Hivatal jóváhagyásának hiányában sem a maga egészében, sem annak valamely részében érvényesnek el nem ismerhető. 71. Az államvasutak alkalmazottai üzemi balesetből folyó kártérítési igényeiket a szolgálatadó irányában nem az általános magánjogi szabályok értelmében és nem megszorítás nélkül érvényesíthetik, hanem amennyiben azokra az 1907 : XIX. tc. 10. §-ának 3. bekezdése értelmében az 1874 : XVII!. tc. rendelkezései hatályukban fenn nem tartattak^ vagyis amennyiben azon nem a szorosan vett vasúti üzemben szenvednek balesetet, káruk megtérítését kizáró-